ZETApress

7100 méterről síelt le Wetzl Péter, a HELL Energy sí-alpinistája. Kedden érkezett haza a Himalájából, s már délután a terézvárosi Új Színházban beszámolt élményeiről. Még szeptember elején indult útnak azzal a céllal, hogy lesíeljen a világ hatodik legmagasabb csúcsáról, a 8201 méteres Cho-Oyuról.

Az extrém síelő és két társa az alaptáborban csatlakozott a Magyarok a világ nyolcezresein mászó expedícióhoz, hogy együtt induljanak Cho-Oyu csúcsára, a Türkiz Istennőre. Annak ellenére, hogy monszun elhúzódása, és a kiszámíthatatlan, csapadékos időjárás végül nem tette lehetővé számukra a csúcstámadást, Péter nem mindennapi teljesítménnyel zárta a túrát: 7100 méter magasból síelt le az érintetlen, hegyóriásokkal övezett lejtőkön ? tudtuk meg a sajtóbeszélgetésen.

Kiutazásod célja az volt, hogy lesíelj a világ hatodik legmagasabb csúcsáról, a 8201 méter magas Cho-Oyuról. Sikerült végrehajtanod?

WP: Sajnos csak részben sikerült a tervet megvalósítani. Az Európára is jellemző, igen szélsőséges és változékony időjárás Ázsiában is megmutatta magát. Későre nyúlt a monszun, így a hegy csúcsszakasza nagyon bizonytalanná, lavinaveszélyessé vált. Emiatt végül is 7100 méter magasból indulva, 6400 méterre érkezve sikerült a sízést végrehajtani.

Amikor biztossá vált, hogy a csúcstámadás túlságosan veszélyes, és visszaindultok, csalódott voltál?

WP: Természetesen egy kicsit csalódott voltam, hogy ?csupán? 7100 méterről indíthattam a sízést, hiszen korábban síeltem már ennél magasabbról is. Úgy éreztem, hogy ha most az időjárás illetve a hóviszonyok lehetővé tették volna a csúcstámadást, összejött volna a 8000 méter fölötti indulás. Nem jött össze? De rengeteg tapasztalatot szereztünk az expedíció során, amelyeket ? bízom benne ? hasznosítani tudok majd egy következő kísérlet alkalmával.

Ha jól tudom, a magyar csapat volt, aki szinte egyedüliként, az utolsókig kitartott és várakozott, hátha a körülmények lehetővé teszik a folytatást. A várakozás napjait mivel töltöttétek?

WP: Amíg az alaptáborban voltunk, minden időnket az akklimatizálódásnak szenteltük, vagyis ? ha erőnk is engedte ? akklimatizációs túrákat tettünk, visszatértünk az I. számú táborba, majd ismét a II. számút közelítettük meg, ha pedig már nagyon fáradtak voltunk, az alaptáborban pihentünk, és igyekeztünk feltöltődni egy kicsit.

Úgy értesültünk, Tóth Zsolt, az Erőss Zsolt rehabilitációját dokumentáló operatőr szervezete nem tűrte kellőképpen a magashegyi körülményeket, és a tervezettnél korábban vissza kellett indulnia. A csapat többi tagjának, illetve neked hogyan sikerült az akklimatizáció?

WP: Úgy érzem maximálisan sikerült az akklimatizálódásunk, hála annak, hogy elegendő időt szántunk a folyamatra. Ennek legnagyobb bizonyítéka, hogy 7000 méter fölötti magasságban is fejfájás nélkül, jó erőnléttel tudtunk haladni. Más kérdés, hogy sajnos a folytatásban ezúttal nem sikerült kihasználnunk a sikeres akklimatizálódás nyújtotta előnyöket?

De azért 7100 méter magasból sikerült lesízned, ami nem kis teljesítmény. Mennyi ideig tartott a lesiklás?

WP: Síléccel jóval gyorsabban lehet közlekedni lefelé, mint talpon, de az is nyilvánvaló, hogy sokkal körültekintőbben és elővigyázatosabban kell sízni, és jóval energiaigényesebb munkáról is van szó. A sízés ilyenkor nem az ívek szép kivezetéséről szól, hanem be kell ugrani az ívekbe, ami nagyon fáradságos munkát jelent, nagyon gyakori megállásokkal? de hát ezt teszi az oxigénszegény közeg.

Tegyük fel, a körülmények ellenére sikerül feljutnotok a csúcsra. Alkalmas lett volna a hó síelésre, úgy értem, nem jelentett volna további, fokozott lavinaveszélyt, ha lesíelsz?

WP: Sível, illetve snowboarddal közlekedni lavinaveszélyes lejtőn mindig különösen nagy problémaforrást jelent, nagyon könnyen lehet elvágni a lejtőt, és ha a lejtőn többen mozognak, vagyis több expedíció van fent, akkor ez nyilvánvaló veszélyt jelentett volna. Amennyiben feljutottunk volna a csúcsra és ilyen bizonytalan hóviszonyok vannak, a lesízést megkísérelni csak abban az esetben lehetett volna, ha teljesen üres, más expedíciók által nem használt időpontról van szó.

Milyen érzés volt ilyen magasságban, teljesen érintetlen havon síelni?

WP: Rám mindig nagy hatással van az érintetlen lejtők látványa, amikor meglátok egy hegyoldalt, a nagy összefüggő fehérségével? Ilyenkor rögtön beleképzelek egy sí nyomot ? ami persze legyen egy esztétikus, szép sí nyom ? és erre ebben a magasságban bőven volt lehetőség, hiszen ez a hegy érintetlen volt sízés szempontjából. Ráadásul ebben a szezonban még senki nem hagyott nyomot benne! Az a szakasz, amit 7100 méterről biztonságosan meg lehetett sízni ? kizárva annak a lehetőségét, hogy lavinát indítsunk el ? nem egy mély-havas, porhavas lejtő volt, hanem kemény, összeállt firn lejtő, megfelelő meredekséggel. Ezt a meredekséget nem lehet szép, kiegyensúlyozott, elnyújtott ívekkel megsízni, ezt meg kell ugrálni, mert nincs arra idő, hogy az esésvonalban a megfelelő hosszú ívhez kellő időt eltöltsük. Ez viszont rettentő fárasztó tud lenni, ebben a magasságban egy felugrás is rengeteg energiát vesz el, éppen ezért maximum 5-6 kanyart lehetett megcsinálni, és utána persze jött a pihenés, kapkodás a levegő után. De hát ez ilyen?

Melyik volt az expedíció, illetve a kint tartózkodás legnehezebb pillanata?

WP: Maga az akklimatizáció nagyon nehéz, mert nagyon sok fejfájással jár. Miután azonban túl vagyunk ezen a folyamaton, és elmúlnak ezek a fejfájások, minden könnyebbé válik. De hogy igazán nehéz pillanat? talán amikor hazagondol az ember, a szeretteire gondol? a távolból, amikor mínusz 12 fokot mérünk, és ott fekszünk egyedül sátorban? Természetesen a család, a hozzátartozók szeretete borzasztóan hiányzott.

Mennyire viseli meg a szervezetet egy ilyen expedíció? Most, hogy hazajöttél, szükséged van arra, hogy regenerálódj?

WP: Ez egy nagyon érdekes dolog, mert a nagy magasságban eltöltött idő alatt a vér besűrűsödik, rengeteg vörösvértest képződik, és ahogy fokozatosan visszakerülünk a tengerszint közelébe, ez a rengeteg vörösvértest bőven tud oxigént szállítani, ami egy fokozott feltöltöttséget jelent. Ha most azt kérdeznéd, hogy visszaindulnék-e, azt mondanám, hogy igen! Azonnal vissza tudnék menni, de azért kell egy kicsit pihentetni a szervezetet. Azt hiszem, a tavaszi mászási szezonig bőven lesz erre idő.

A Cho-Oyu-ról úgy tartják, hogy a ?legkönnyebb? nyolcezres csúcs. Továbbra is egyetértesz ezzel a véleménnyel?

WP: Úgy gondolom, hogy 8000 méter feletti magasságban könnyű csúcsról nem lehet beszélni. A 14 nyolcezres közül esetleg lehet könnyedségi sorrendet felállítani. A Cho-Oyu ezekkel a veszélyforrásokkal most nem tartozott a könnyű csúcsok közé, annak ellenére, hogy nehéz technikai szakaszok nincsenek benne, de az időjárás kellően nehézzé tette.

Tervezitek-e, hogy újra megpróbálkoztok a Türkiz Istennővel?

WP: Mindenképpen szeretnénk visszatérni a nyolcezresek világába, így valószínűleg tavasszal, a következő mászó szezonban ismét próbát teszünk.