Jelentés 7100 méterről
7100 méteren, érintetlen lejtőkön hagyta nyomait a magyar sí-alpinista. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, Wetzl Péter sí-alpinista és társai ? akik teljes létszámban szeptember eleje óta tartózkodtak a Himaláján, hogy meghódítsák a 8201 méter magas Cho-Oyut ? hazatérni kényszerülnek a mostoha időjárási viszonyok és a lavinaveszély miatt.
Péter erőfeszítései azonban nem voltak hiábavalóak: annak ellenére, hogy a csúcstámadást végül túl kockázatosnak ítélték, 7100 méterről 6400 méterig le tudott síelni az érintetlen hegyoldalon és így egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb.
Október 12-én 10:20 perckor érkezik meg a Ferihegy 2A terminálra Wetzl Péter, aki a társaival együtt a tervezettnél korábban tér haza a Himalájából, miután az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásuk is meghiúsult a hóviszonyok miatt. A csapat az utolsókig kivárt, reménykedett, hogy lesz még esélye feljutni egészen a csúcsig, de a II. számú táborból (7100 méter) nem volt ajánlatos feljebb merészkedni.
Mivel az előrejelzések szerint jó ideig nem változnak az időjárási viszonyok, és a mászási feltételek nagyon bizonytalanok a hegyen, a csapat a visszavonulás mellett döntött. Ráadásul Péter sízése fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, így nem volt kérdéses a megállás 7100 méteren. A visszaindulás előtt azonban Péter még megkoronázta az itt eltöltött bő egy hónapot: sílécét felcsatolva vágott neki a havas lejtőknek, hogy elsőként vágjon jelet lécével az érintetlen természetbe.
A feljutás és a csúszás körülményeit Péter október 6-i beszámolójából ismerhettük meg: Az alaptáborban töltött idő kellő erőt adott, hogy elkezdjük a minél magasabbra való feljutást. A jól sikerült akklimatizáció következtében könnyen értem el az egyes tábort. Itt egy éjszakát töltöttem, majd másnap folytattam a mászást 6800 méterig. A meredek gerincek és jégfalak nem tették lehetővé, hogy klasszikus sí-alpinista módon haladjak felfelé. A sícipőkön hágóvasak voltak, a sílécek a hátizsákra kerültek. A 6800 méteren töltött éjszaka után 7100 méterig másztam, ahonnan a lavinaveszélyesnek ítélt hólejtők és a nagyon kedvezőtlen időjárás-előrejelzés miatt elindítottam a lesízést.
A kevésbé meredek, porhavas lejtőket meredek, kemény, firnes letörések váltogatták. A kikerülhetetlen jégfalnál ? síléccel a lábon ? kötélen ereszkedve haladtam lefelé. A 7000 méter közeli magasságban történő sízés ? a jól sikerült akklimatizáció ellenére is ? fárasztó, és sok megállást igényel. Mégis nagy élményt jelentett, hogy az első nyomokat én rakhattam a Cho-Oyu hatalmas hófedte tömbjére. 6400 méterre érve még egy éjszakát töltöttem a többiekkel és megbeszéltük a teljes levonulást a hegyről. Sajnos, a világon érezhető szeszélyes és kiszámíthatatlan, rendkívül változékony időjárás a himalájai mászószezonra is kifejtette hatását.
Kollár Lajos Magyarországra küldött beszámolójában arról ír, az élet fintora, hogy pont a két végletet, a ?legkönnyebb? (Cho-Oyu) és a legnehezebb nyolcezresről (K2) kényszerült dolgavégezetlenül hazatérni a csapat, de ez a helyzet alázatra tanítja a mászókat. Így történt és el kell fogadni. Ez is csak azt igazolja, hogy nincsenek könnyű nyolcezresek ? tudtuk meg közleményükből.
