ZETApress

Néhány hete művészek gyűltek össze a Magyar Sajtó Házában, hogy a soproni sintértelep bezárásáért vessék latba befolyásukat. Az eseményről mi is beszámoltunk. Sajnos a sopronihoz hasonló brutális állatkínzás mellett egy-egy rossz szomszéd is meg tudja keseríteni a négylábúak és gazdáig életét. Mai és holnapi írásunkban egy-egy fővárosi történetet mutatunk be a XX. századból.

Rossz szomszédság, török átok ? tartja a régi közmondás. Akad olyan család is, aki akkor sem szabadulhat meg gyűlölt szomszédjától, ha az már régen nem is lakik ott. Ez történt néhány éve a peremkerületben is, ahol a család kedvenc kaukázusi juhászkutyájáért jelent meg a sintér.

Egyedül voltam otthon, meséli a háromgyermekes fiatalasszony, férjem vidéken dolgozott. Kertes házunk kapuján a kerületi önkormányzat előadója kopogott. Két rendőr és a Fővárosi Közterület-felügyelet Eb-rendészeti telepének munkatársai kísérték. Egy előttem ismeretlen határozatot lobogtattak. Ennek értelmében ötéves, szelíd, nagytestű kutyánkat elkoboznák, s ehhez, ha kell, erőszakot is alkalmaznak. Nem akartam, hogy kedvenc kutyánkat a rendőrök a szemem láttára lőjék agyon, ezért önként átadtam nekik Brúnót. Kocsijukkal az Illatos úti kutyatelepre szállították a jámbor négylábút.

Az Eb rendészeti telep vezetője kérdésemre elmondja, hogy a fővárosban ők szállítják és gondozzák az elkobzott állatokat. Soha sem önként, mindig az elkobzó határozatot meghozó hatóság írásos megkeresésére indulnak. A négylábúak az elkobzás pillanatában a telep tulajdonába kerülnek. További sorsukról a telep vezetése dönt, ami nem is olyan egyszerű.

A hivatalnok döntése megfellebbezhető, ezt másodfokon a Közigazgatási Hivatal bírálja el a Váci utcában. Akad viszont olyan határozat, melynek a fellebbezése a kutya elvitelére nem halasztó hatályú. Képzeljük csak el, mi van, ha ilyenkor elpusztítják az állatot, a másodfok viszont a gazdának ad igazat. Az első fokon eljáró hatóság tartozik az ebért kártérítéssel önkormányzati, azaz közpénzből. S mi van, ha a másodfokú döntésig ? mely hetekig, hónapokig is elhúzódhat ? életben tartják a telepen a kutyát? Ennek korántsem csekély költségét ki fizeti meg nekik?

A főállatorvos mégis inkább az utóbbi módszer felé hajlik. Az elaltatásról az elutasító másodfokú határozat után is csak akkor dönt, ha a kutyának nem sikerül újgazdát találnia. Ilyenkor viszont arra is figyelnie kell, nehogy egy szomszéd vagy barát a jogerősen elkobzott kutyát a régi gazdának vásárolja vissza. Ezzel ugyanis a kobzás értelmét vesztené, s újra kezdődhetne elölről a hercehurca.

Szomszédháború hivatali asszisztálással

Brúnó élete most szintén a telepvezető kezében van. Korábbi gazdaasszonya szavaiból egy nyolcéves rossz szomszédság körvonalazódik elém. Akkor költöztek ki a Belvárosból elsőszülöttjükkel a kertvárosba. A szomszédasszony ? aki nem is ott lakott, hanem élettársát látogatta naponta ? már egy hét után feljelentette, amiért túl gyakran füröszti az újszülöttet. Közös derítőjüket féltette a gyors megteléstől.

Később két németjuhász kölyökkutyájukat mérgezte meg valaki a közös udvarban, de ismeretlen maradt a tettes. Aztán a szomszédasszony kezdte őket feljelentgetni az önkormányzatnál. Nem múlt el hónap, hogy a rendőrök vagy a szabálysértési előadók ne fordultak volna meg az ikerházban. Többször életveszélyes fenyegetéssel is megrágalmazta a családanyát, de kézzel fogható bizonyítékot sosem tudott kreálni ellene. Az elmúlt öt évben aztán fokozatosan a kutya ellen fordult. Nem csillapodott dühe azóta sem, hogy élettársa egy évvel ezelőtt elhunyt, s januárban már a lakását is eladta.

Bizonyára a sok levelet unhatták meg önkormányzati kollégáim, mondja a kerület állatorvosa ?, s ezért hozhatta meg a kertészmérnöki végzettségű irodavezető az elkobzó határozatot. Furcsállom viszont, hogy velem, mint állatorvossal nem egyeztetett. Az is érdekes, hogy szakmai főnököm a Lehel úti Fővárosi Állat-egészségügyi Állomásról már adott az ügyben egy szakvéleményt, mely a kutyatartó család igazát bizonyítja. Ezután nem értem, miért kellett minden előzetes értesítés nélkül megjelenni náluk.

Szerettem volna beszélni a feljelentővel is, aki a szomszéd kerület legszebb helyén, nagy és díszes sarokházban lakik. Távirányítású rendszer zárja ingatlanát, de csengetésre sem nyílik. Lehet, hogy a tulajdonos most is, mint gyakorta, külföldön tartózkodik.

Az önkormányzati kobzó határozat ellen már másnap megtörtént a fellebbezés. Mint a kerületi állatorvos elmondta, sok kutyás ügy van náluk folyamatban, s a másodfok többségében a gazdák javára dönt. Brúnó sorsa addig is az Eb-rendészeti telepvezető kezében van. Csak rajta múlik, meddig eteti, mikor altatja el. Holnap egy újabb szomszédháborúról írok a külvárosból.