ZETApress

Emlékeznek még a tegnapi történetre? Akkor is egy rossz szomszéd akarta megszabadítani a kutyájától a gazdit, s mai történetünkben is erről lesz szó. Még a kerület is ugyanaz.

Megbánta, mint amelyik kutya kilencet kölykezett, tartja a népi mondás. A peremkerületi úr dobermann szukája eggyel túl is teljesítette a limitet. A szaporulatnak mégsem örülhetett a gazdi, mert sintérek és rendőrök törtek rá otthonában, s egy hat napja kelt önkormányzati határozat birtokában erőszakkal elvitték tőle az akkor már négy hónapos kölyköket. Az állatokat az ebrendészek az Illatos úti állat-egészségügyi telepre, őt a rendőrök a kerületi kapitányságra szállították. A kölykök sorsa azóta ismeretlen, a gazdát két óra múltán hazaengedték.

Kalapács úr ? ahogy a sérelmeket elszenvedett urat írásunkban elkereszteltük ? az eltelt másfél hónap alatt sem heverte ki a csapást. Igaz, stílszerűbb lenne a Szeg úr elnevezés, mert az ő fejére koppintottak hatóságaink. Csak nehezen oldódik, nehezen akar hozzáfogni a meséléshez, de végül is kötélnek áll. Épp most fordultam a Fehérkereszt Állatvédő Ligához is ? mondja, mert a kölykök után a szukát is féltem. A felettem lakó ellenségem ugyanis őt is el akarja távolíttatni a lakásomból, azóta sincs tőle nyugtom. Nem tudom, meddig bírom még idegekkel az állandó zaklatást.

Kalapács úr szavaiból aztán lassan kikerekedik a szomorú történet. Még tavaly ősszel vásárolt egy vemhes szukát. Jaj, dehogy tudta ő, hogy vemhes, nem is akart szaporulatot a lakótelepi földszinti lakásban. Csak később derült ki, hogy a dobermann anyai örömök elé néz, akkor viszont már nem volt mit tenni.

Nehéz túladni a szaporulaton

A tíz kis jövevény megérkezett, s a férfi megpróbált nekik új gazdákat keresni. Agyonütni ugyanis nem akarta őket. A gazdakeresés hiábavalónak bizonyult, a kölykök viszont szépen gyarapodtak. Ez persze pénzébe is került a gazdának, meg aztán a kötelező oltások sem voltak ingyen. Közben az emeleti lakótárs szidalmait is hallgatnia kellett. Később telefonon is folytatódott a zaklatás. Előbb csak mocskolódó szavakat hallott, később viszont már bele sem szólt senki a kagylóba. Emiatt a telefonszámát is meg kellett változtatnia, s az újról már a tudakozó sem ad felvilágosítást.

Ellensége a pszichikai ráhatás mellett a hatóságok segítségét is kérte a növekvő kölykök eltávolítására. Ehhez mindenképp előzetes állatorvos-szakértői vélemény is szükséges, s a kerület hatósági állatorvosa meg is jelent a lakásban. Mint szakvéleményéből kiderül, az állatok gondozottak, a lakásban nincs kutyaürülék, megfelelő a fertőtlenítés, s a kölykök a szükséges védőoltással is rendelkeznek. Ennek ellenére javasolta, hogy Kalapácsot kötelezzék az állatok mielőbbi eladására vagy elajándékozására, záros határidőn belül.

A gazdát négy nappal később két önkormányzati dolgozó, két sintér és három rendőr kereste fel. Egy olyan két nappal a szakértői vélemény előtt kelt határozatot lobogtattak, mely a kölykök elkobzását rendelte el. Velük volt egy lakatos is, akinek a behatolást kellett volna segíteni akkor, ha az ajtót nem nyitja ki senki. Ehhez a folyosón lévő rácsot is le kellett volna fűrészelni, amely a szomszéd lakással közös előteret is lezárja. Szerencsére erre nem került sor, mert a telefonszerelők miatt Kalapács úr otthon tartózkodott.

Ha már otthon volt, védeni akarta kutyáit, s arra hivatkozott, hogy az elsőfokú kobzó határozat fellebbezési határideje még nem járt le. Az ellenállást a rendőrök rövid úton leszerelték. Kalapácsot megbilincselték, homlokával a falhoz támasztották, majd az ellenszegülni próbáló s ijedtükben bepisilő kiskutyák elszállítása után őt is elvitték a lakásból. A rendőrségen két órán át benntartották, de szerencséjére nem bírságolták meg. Eddig legalábbis nem kellett az állítólagos ellenszegülése miatt megjelennie a szabálysértési előadó előtt. A bilincs nyoma viszont azóta is fáj a csuklóján és a lelkében.

Mi lesz, ha legközelebb nem lesz otthon?

Kalapács úr most a szuka miatt aggódik. Néhány hétig egy telepen helyezte el, ahol három őrző-védő ismerőse szívesen fogadta a négylábú őrtársat. Sajnos a negyedik kolléga ? akit Kalapács korábban nem ismert ? valamiért megorrolt, így most a jól fejlett dobermannt vissza kellett hoznia a lakásba. Azóta a felső lakó újra szervezkedik, Kalapács úr pedig tovább retteg. A sintérek bármikor visszajöhetnek, a rendőrök újra a falnak dönthetik, ha otthon találják. Csak attól fél, mi lesz, ha épp akkor nem lesz otthon, amikor jönnek? Lehet, hogy egy feltört lakást s egy megölt kutyát talál?

Mert az a dobermann ? bármilyen szelíd is ? bizonyára meg akarná védeni az idegenektől a birodalmát. Lehet, hogy ellenfele is erre vár? Sajnos a fenti esethez hasonlóan ma még bárhol bárkire és bármikor rátörhetik az ajtót hatóságaink. Más sem kell hozzá, csak egy jóindulatú szomszéd s a bejelentésre ugró önkormányzati döntéshozó. Elmozdítására csak a szavazófülkék magányában gondolhatunk.