ZETApress

hírportál

Rozi Kutyaszíve

Mazsi kutyámA Dunánál 2009 amatőr vers- és novellaíró pályázaton Vancsik Rozália: Kutyaszív című verse különdíjas lett. Szerzője két kutyát tart, a harmadik nyáron pusztult el. A gratuláción megengedte, hogy megható sorait megjelentessük portálunkon. Köszönjük neki!

A díjkiosztóra a Belvárosi Lipót Napok keretén belül az Aranytíz Kultúrház Tolnai Színpadán szombat délután került sor. Az illusztráción, Katona Laci felvételén Mazsi kutyám kóborol az út szélén, az autók között. Ott nem hagynám őt sohasem!

Kutyaszív

Boldog vagyok?
Hisz most is velem játszol.
Eldobtad kedvenc labdám,
s mire visszaértem, Te már el is bújtál.
Kereslek?
Az eső is rákezdett,
s én nem talállak sehol sem.
Vajon miért nem jössz értem?
Csak nem elfelejtettél engem?
Várok?
Hisz a kutya legjobb barátja az ember,
ki minket sohasem hagyna el.
Itt maradok az út szélén,
hogy amikor visszajössz értem, észrevegyél.
Félek?
S Te nem vagy itt,
hogy egy érintéseddel megnyugtass megint,
mint ahogy mindig is tenni szoktad,
mikor az égiek hadakoznak.
Sírok?
Biztos valami rosszat tettem,
hogy így büntetsz engem.
Sajnálom azt a sok cipőt?, s hogy annyit ettem?
másképp lesz ezután, ígérem!
Csak gyere értem, s vigyél haza innen.
Fázom?
S figyelmem is egyre lankad,
hisz csak minden harmadik autóban kutatlak.
S mikor azt hittem, végre Te jöttél,
boldogan szaladtam eléd!
De a kocsi csak gyorsított?
Azóta a sebem is egyre jobban sajog.
Alszom?
S érzem, valami egyre közeleg,
amitől nyugalom járja át mindenemet.
S mivel tudom, nagy erőkkel keresel,
sajnálom, hogy mire visszaérsz értem,
már nem találsz itt engem?

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. NOÉ-s örökbefogadás | ZETApress

Szóljon hozzá!