ZETApress

hírportál

Kutyaharapás Kállósemjénben

Saját kutyájuk harapott meg egy kislányt Kelet-Magyarországon. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban a gyermek az udvaron játszott, miközben nagymamája a kennelt akarta kitakarítani. A három éves keverék kan ekkor tört ki onnan, rátámadt a kicsire, s többször is könnyebben megmarta. Nagymamája rögvest a segítségére sietett, de ő sem úszta meg a belemélyedő fogak nélkül.

A sérülteket kórházi, a jószágot állatorvosi megfigyelésre szállították. Két hét múltán döntenek a sorsáról. Lehet, hogy elaltatják, de talán örökbe is adhatják valakinek. Talán a család is visszafogadja, de erre kevés az esélyt, s én sem adnám vissza nekik! Ott már nem lenne jó sora. Eddig sem kapott tőlük túl sok szeretetet, ezután még annyira sem számíthat. Félnének tőle és gyűlölnék a történtekért.

Kívülállóként könnyű ítélkezni, egy hétéves vizsla szuka gazdájaként én is megteszem. Egy kutyának szeretetre, s nem kiközösítésre van szüksége. Folyton együtt kell lenni vele, s ehhez a lakásba is be kell őt engednünk még egy kertes házban is. Tilos kötve tartani, tilos kennelbe zárni, mert ha eltépi a láncot, vagy kilöki az ajtót, könnyen támadóvá válhat. Sokat kell vele sétálnunk az utcán, hogy megszokja az embereket. Nem kell velük barátkoznia, lehet közömbös is irántuk. Ha így szoktatjuk, nem válik agresszívvá.

A pórázon vezetett kutyát is engedjük barátkozni. Ne húzzuk vissza, ha érdeklődéssel közeledik valakihez. Ha hagyjuk szimatolni ? s a megszagolt idegen is nyugodtan viselkedik ? kutyánk is nyugodt marad. Megtámadni csak a visítozókat, kapkodókat, ijedten futni kezdőket fogja, azok meg vessenek magukra! A baj csak az, hogy miattuk is a kutyát és gazdáját marasztalják el ahelyett, hogy a kutyára haragvó, gyáva embereket küldenék el továbbképzésre, egy kutyaiskolába.

Szóljon hozzá!