ZETApress

hírportál

Kárpátalja bemutatkozott

Idősebb Hidi Endre (Nagydobrony, 1944.) kárpátaljai kerámiaművész, Ukrajna Érdemes Népművésze, a Magyar Művészeti Akadémia külső köztestületi tagja kiállításának zártkörű megnyitója volt tegnap délután a Teréz körúti Forrás Galériában. Nyitva tartása H-CS: 12.00-18.00, P: 09:30-13:30, SZ-V: zárva.

A január 24-én csütörtöktől február 13-én szerdáig látható tárlatot megnyitotta: Kulin Ágnes festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának elnöke. Köszöntőt mondott: Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. Közreműködő művész: Navratil Andrea népdalénekes, a Népművészet Ifjú Mestere, a természetvédelem nagykövete, míg az est moderátora: Takács Bence Ervin előadóművész volt. A kiállítás kurátora: Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.

A művészethez való vonzódásomat talán apámtól örökölhettem, aki a cseh éra alatt cégtáblafestést tanult, és egy reklámcégnél dolgozott rövid ideig. Ő javasolta, hogy az ungvári Ipar- és Képzőművészeti Szak-középiskolába felvételizzek festészet szakra. Mivel abban az évben nem indult festészet, így a választhatók közül a kerámia szakra felvételiztem. Jó tanáraim voltak, így hamar megkedveltem az agyaggal való munkát, és azóta is bele vagyok ragadva a sárba. A legtöbbet talán Bendik János mesteremnek köszönhetek, aki egy régi ungvári fazekas dinasztia leszármazottja, minden őse, akit csak vissza tudott vezetni, fazekassággal foglalkozott. Nem volt művész, csak munkára tanított minket, de úgy gondolom, hogy a kerámiáról a legtöbbet tőle tanultam. Vele csináltunk agyagot, zománcot, angobot (festék), mindent kipróbáltunk, mindent csináltunk, amit egy fazekasnak csinálnia kell, még kemencét rakni is megtanított minket.

Hálás vagyok szüleimnek, testvéreimnek, akik biztattak és segítettek egy saját kis műhely kialakításában, ahol a mai napig dolgozom, továbbra is családom, főleg feleségem segítségével, támogatásával. Büszkeséggel tölt el az is, hogy gyermekeim közül ketten is továbbviszik a mesterséget. A család mellett nagy segítőm a munkában a korong. Nagyon tisztában kell lenni azzal, hogy mit bír el a kezünk alatt formálódó agyag, s azt is tudni kell, hogy a korongon milyen formák születhetnek. Ahogy az ember fejlődik, egyre bonyolultabb dolgokat is meg tud csinálni. Az elején egyszerű vázákat, csuprokat, kisszilkéket készítettem, utána jöttek a különféle figurák, majd a reliefek. Jó pár év gyakorlat után fogtam bele nagyobb méretű padlóvázákba, női figurák és a miskakancsók készítésébe. A hagyomány követése az ahhoz való ragaszkodás szerintem ugyanúgy fontos dolog, mint a megújulási készség, amely szerencsére ott munkál mindannyiunkban. Az elmúlt fél évszázad folyamán kezem alól kikerült kerámiák ugyan formájukban és kidolgozásukban különböznek egymástól, de szellemiségüket tekintve, szerintem, ugyanazok – mondta el idősebb Hidi Endre.

Szóljon hozzá!