Kinek jó a kormányváltás?
Orbán vajon a Putyinnal kötött szerződéssel nem a saját bukását készíti elő? Lehet, hogy újabb négy évig már nem tudná hatékonyan vezetni az országot, s azért akarja átadni a kormányrudat, mert fél a további feladattól? Csak nem a saját bukására játszik, mert azt érzi, hogy nem bírja tovább? ? kérdeztem a tegnapi MSZP-sajtótájékoztatón.
Válasz helyett most nézzük meg az elmúlt 24 év történéseit! A politikai váltógazdaság alapján négyévenként váltotta egymást a jobb- és a baloldal, a kormányoldalt addigi ellenzéke követte a hatalomban. Az új kormány mindig az elődjére mutogatott, míg az elődök azzal érveltek, hogy a négy év kevés volt a célok megvalósításához, de nyolc év alatt csodákat tehettek volna! Mindenki tiszta lappal indult, s szidta az előző négy év elrontóit.
2006-ban aztán megszűnt ez a tendencia, hiszen a baloldal újabb négy évet kapott. Ők már nem mutogathattak az elődjükre, hiszen az előző négy évben is ők kormányoztak, s mégis ezt tették. Érezték, hogy már nem megy tovább a szekér, mégsem szálltak le róla. Az öszödi beszédben Gyurcsány Ferenc világosan elmondta, hogy hazudtak reggel, hazudtak este, mindent tettek, csak nem kormányoztak. S mivel az önkritikát kevesen értékelték, megindult a tüntetéshullám, melyet csak rendőri brutalitással sikerült leküzdeni. Mégsem adták át a kormányrudat, s még a kisebbségi kormányzást is vállalták a negyedik évben csak azért, hogy hatalomban maradhassanak.
Most megint választunk majd április 6-án, s kérdés, hogy a jelenlegi hatalomnak mi lenne jó. Átengedni-e a kormányzást, vagy maradni újabb négy évig? Az előbbi esetben ellenzékből majd azzal érvelhetnek, hogy kevés volt a négy év a változásokhoz, míg az utóbbi esetben nem lehet visszamutogatniuk. 2/3-os többségük birtokában sem tudták minden tervüket megvalósítani, mert az Európai Unió, a Kúria és az Alkotmánybíróság sorra megakadályozta ötletelésüket. Az elszámoltatásokat sem tudták eddig befejezni, alig született jogerős ítélet a négy év során. S ha nem kapnak újra 2/3-os felhatalmazást, a mostaninál jóval kisebb mozgásterük lesz.
Most nézzük a másik verziót, a kormányváltást! 2/3-a a kormányváltó erőnek sem lesz, s a Fidesz által javasolt államfő ellensúlyként még három évig hivatalban marad. A kormányváltók öt pártja egymással verseng majd a törvényalkotásban, s egymás ötleteit fogják kioltani a demokrácia jegyében. Folyton egymást kell majd győzködniük, s az ellenzékre sem lesz szükség az ellenvélemények megfogalmazásához. (1994-98 között az SZDSZ fékezte a koalíciós partner MSZP mozgását a 2/3-os törvények elfogadásában és az alkotmányozásában, 2005-ben pedig Szili Katalin államfővé választásában, s most mégis ?összefogtak? a kormányváltáshoz.) Aztán majd ha megint nem lesznek hatékonyak, visszamutogathatnak az Orbán-kormány előző négy évére, Orbán meg majd ellenzékben nevethet rajtuk, mert a börtöntől sem kell félnie, s nincs is miért! Mivel négy év múlva az újabb választáson újabb helycserék lehetnek, a csúcsvezetőket politikai ellenfeleik is félve tisztelik, ha a médiából ez másként is érződik. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét! ? vallja a népi bölcselet.
A Tanácsköztársaság kikiáltása 1919. március 21-én vér nélkül történt. (Más kérdés, hogy utána kezdődött a terror!) Az akkori hatalom nem tudta tovább irányítani az országot, ezért a korábbi ellenzékének önként átengedte a kormányozást. Háborús helyzetben ez érthető volt, most viszont béke van az országban. Ilyenkor csak a választások útján lehet kormányt váltani, de lehet ehhez olyan döntéseket hozni, amelyek biztos vereséghez vezethetnek. Lehet, hogy Orbán Viktor is a paksi szerződés megkötésével erre játszott, hogy aztán ellenzékben pihenhessen 4 éven át? Az elkövetkező néhány hétben erre is választ kapunk.
