Foster táncosai Arinál
A Bródy Sándor utcai Ari Kupsus Galéria mindig tartogat valami meglepetést és bemutat olyan művészeket, akiknek alkotásai élményt tudnak nyújtani a galériát meglátogató alkalmi és egyre nagyobb számú törzsközönségnek ? tudtuk meg a fotókat készítő Lantai Józseftől.
Akik ismerik a galériát, azok már tudják, hogy Ari nemcsak hazai képzőművészeket mutat be, hanem figyelemmel kísérve a nemzetközi lehetőségeket és elérhető művészeket, igyekszik a külföldi kortársakból is széles választékot nyújtani. Ezúttal, február első napjaiban az észak-walesi Michael Milburn Foster festményeit tárta közönsége elé. Foster festményei számos köz- és magán- gyűjteményben megtalálhatók, és nemzetközi vásárokon is gyakran szerepelnek.
A kiállított képeken a mozdulatok, mozgás világának ábrázolási csodálatába hívogat a művész. A festmények modelljei valós emberek, hiszen egy tánccsoportot kért fel, akik Foster stúdiójában táncoltak és így születtek a galériában bemutatott alkotások. Az első verziók még szürke háttérrel készültek, később következtek a színesek. A megnyitón Michael Milburn Foster, Ari Kupsus, Megyes Andrea galériavezető és Jeff Taylor művészettörténész látható.
Az észak-walesi születésű Foster Londonban végezte művészeti tanulmányait az 1960-as években, majd több mint 30 évig filmrendezőként dolgozott. Festményeiben egyértelműen megjelenik filmes múltja: teljesen egyéni hangvételű művei az emberi test mozgását ragadják meg filmekből kiragadott kockák és élő modellek alapján. Jelen kiállításon a Budapesten élő és dolgozó művész táncosokat és birkózókat megidéző merész sorozatait láthatjuk, akiknek az alakja vonalak, színmezők és árnyékolt sziluettek együtteséből áll össze és teremti meg a mozgás illúzióját ? írta róla Marisa Beahm Klein.
A kiállítást Jeff Taylor, művészettörténész az alábbi néhány mondattal nyitotta meg. ? A kétdimenziós vásznon három dimenzióban való ábrázolás nagyon sok esetben a művészi kísérletezés tárgya. Michael Milburn Foster ezzel szemben bátran vág neki, hogy ugyanezen a felületen négy dimenziót jelenítsen meg. Festményein mozgást látunk, nem megfagyva, hanem a színek és árnyékok áttűnésében fennakadva. Egyéni megoldásai azon alapulnak, hogy a korábbi generációk technikájának alkalmazása mellé az időt, a 4. dimenziót is odahelyezi.
Analitikus kubista módon boncolja fel a táncosok legfontosabb mozdulatait és a birkózók legplasztikusabb izmait. A kimetszett mezők másodpercek területén folynak át, és a levegőperspektíva finom eszközei körvonalazzák őket, amelyet itt inkább a mozgás, mintsem a távolság érzékeltetésére alkalmaz a művész. A festmények mozognak? Ugrálnak! Ezt érzékeljük, ha pislogunk, majd újból rájuk nézünk, megint leugranak a vászonról! ? És ez nemcsak szöveg, valóban így van. Érdemes megnézni! A kiállítás február 26-ig tekinthető meg a Bródy Sándor utca 23/B-ben.
