Józsefvárosi Op Art Life
Furmann Lajos: Op Art Life című kiállítása nyílik május 08-án szerdán 17:30-kor a józsefvárosi BAB Galériában – tudatták sajtósaik. A tárlatot dr. Bencz Zoltán nyitja meg az Üllői út 60-62-ben.
Ha szokásos életrajzon keresztül akarnánk megismerni egy művészt, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne. Mert mennyivel lennénk közelebb az itt kiállított képek élvezetéhez azzal, ha megtudnánk, hogy a művész élete legnagyobb részében szakmunkásként dolgozott és szerette a munkáját? Közelebb kerülnénk-e hozzá, ha a kapcsolatairól olvasnánk vagy az élete fordulópontjairól kérdeznénk vagy esetleg tudnánk, hogy jelenleg is egy tetőtéri kis lakásban készíti ezeket a látomásos képeket?
Amikor Furmann Lajossal beszélgetünk, talán a leginkább az segíthet a képei megértésében, ha annyit tudunk, hogy Lajos kora gyermekkora óta rajzol és fest. Bármilyen munkát végzett is a hétköznapokban, a festészet mindig élete legfontosabb részei közé tartozott. Eleinte kis papírfecnikre rajzolt, később bármire, ami a keze ügyébe került és az évek során sok száz alkotása született. Volt, hogy zsírkrétával, volt, hogy akvarellel vagy olajjal festett. Az igazi technika azonban az akril lett, mert ezt tartja a legtisztább és legtartósabb anyagnak.
Ha alkotásnak nevezzük a képeit, ő inkább elhárítja ezt. Nem olyan nagy dolog, mondja, azért fest, mert ez a szenvedélye, ebben érzi magát a legszabadabbnak. Furmann Lajos a szó szoros értelmében vett outsider alkotó, akinek a kiállítással a célja, hogy mások is lássák a munkáit, lássák, hogy mit tart szépnek, érdekesnek és lehetségesnek. A képeken történetek elevenednek meg, hol ismert operamesék, hol irodalmi alkotások, hol csak hétköznapi hangulatok. Olyanok, amelyeket a nézők is átélnek, legfeljebb nem festik meg ezeket a pillanatokat végtelen türelemmel és pontossággal.
Hajoljunk közel hozzájuk és csodáljuk meg az apró részleteket és gondoljuk el, hogy az egyes kisméretű képek mögött gyakran többhetes elmélyült alkotómunka rejtőzik. Miközben nézzük őket, lassuljunk le egy kicsit és gondoljuk azt, hogy a képek ablakok, amelyek párhuzamos világokra nyílnak. Nézzünk be ezeken az ablakokon, majd feltöltődve térjünk vissza a saját világunkba! – kéri dr. Bencz Zoltán.
