ZETApress

A felvétel – 2

Tegnap megírtam, hogy 2003. decemberében filmszerepet kaptam a Szeress most! 33. részében. Egy gyászoló apát, Liszka Pétert kellett a megkeresés után egy héttel eljátszanom Elek Ottó rendezésében. Filmbéli leányomat, Viktóriát Balla Iván ledobta a tetőről, de a gaztettet öngyilkosságnak álcázta. Cinkotán 17-én, szerda reggel került sor a temetésre, ahol filmbéli hitvesem, Éva – a szintén amatőr Kovácsné Szőllősi Judit – keservesen sírt a sírnál mellettem. Dávid Kis Ferenc játszotta a papot, s ő nyilvánított részvétet legelőször a beszentelés után.

A hatvanas éveit taposó színművész az átállás közben régi szerepélményeiről mesélt. Egy gyárban kellett sérültet alakítania egy munkavédelmi oktatófilmben. Szerepe szerint a védőeszköz hiánya miatt súlyos fejsérülést szenvedett. Mire kisminkelték, épp ebédszünet lett, s a dolgozók – mert a filmforgatás miatt sem állhatott le a gyár – kiözönlöttek az udvarra. A smink olyan élethűre sikerült, hogy az udvaron dohányzó művésznek mindjárt mentőt akartak hívni. Csak nehezen értették meg, hogy szó sincs igazi sebről, mindez csak a sminkesek munkáját dicséri. Igaz, utána már mindegyikük autogramot kért a neves művésztől.

Jómagam Konrád Melinda – Nagy Enikő – részvétnyilvánítását fogadtam, akivel szerepem szerint korábban nem találkoztam. – Nagyon köszönöm – mondtam sírással küszködve. – A lányunk sokat mesélt magáról. Nagyon szerette magát. És tisztelte… – folytattam, amikor kezet nyújtott nekünk. – Ha bármiben segíteni tudok, akármiben! – ajánlotta együtt érzően. – Sajnos nem tud – sóhajtottam. – Hiába minden – fejeztem be a társalgást, miközben a belém karoló Éva újra felzokogott. A pár perces jelenetet – a félnapos elfoglaltságot – egy hónappal később ugyan, de jól megfizették. A bruttóból egy ügynökség is levonta a saját részesedését közvetítői díjként. A főszereplőkkel együtt szállítottak mikrobusszal a palotai stúdióból a cinkotai temetőbe és vissza. Tőlük tudtam meg a két nappal későbbi leállásukat is.

Holnap este lesz az évzáró buli, s utána többhetes szünet következik – mondta a Konrád Jánost alakító Harmath Imre. – Sajnos csak a negyedét kapjuk az állásidőre az eddigi pénzünknek – tette hozzá az Ivánt játszó Tóth Roland. – A forgatás csak január közepén folytatódik – mondták, s ezért is furcsálltam a Blikk pénteki híradását.

Váratlanul érte a szereplőket a bejelentés az évzáró bulin – írta meg a bulvárlap. – Mindannyian megdöbbentek, amikor megtudták, hogy a forgatás bizonytalan időre abbamarad. Karácsony előtt ez nagyon rosszul jött mindannyiuknak, mert sokan egzisztenciális gondok elé néznek – derült ki a pénteki írásból.

Az elkövetkező hetekben még többször foglalkozott a napilap a sorozattal. Minden héten újabbnál újabb információt adott közre. Előbb arról írt, hogy talán mégis folytatódik valaha a forgatás, később arról, hogy talán január végén indul újra, végül január közepén hírül adták, hogy már a következő hét elején forgatni fognak. Ugyanakkor folytatták tehát, amit a főszereplők már az évzáró buli előtti, december 17-i napon velem együtt tudtak, de a Blikk ezt friss hírként tálalta január közepén.

Közben az akkor még a hétvégeken sugárzott sorozat is leállt pár hétre, majd nyár elején újra abbamaradt. A jelenet, melyben szerepeltem, csak 2004. augusztus végén került adásba. Jól mutattunk a téli gyászruhában, fekete nagykabátban a képernyőn a nyár végi kánikulában. Addigra már a forgatás is rég befejeződött – Zita lányom az utolsó részben, Alexa és Tibor esküvőjén statisztált egy dél-pesti templomban -, de a sorozat csak a következő évben futott ki a képernyőn.

A kaszkadőrlány állítólag egymilliót kapott volna, ha Viktóriaként őt dobják le a Flórián téri tízemeletes ház tetejéről, de a felvételt megelőző napon kificamodott a bokája. Helyette így egy bábut dobtak le, s megspórolták vele az egymilkát. Sajnos nem derült ki a filmben, hogy Iván volt a lányom gyilkosa, így nem lett bírósági tárgyalás sem az ügyből, s a sorozatba sem térhettem vissza. Kár pedig, mert szívesen beültem volna gyászoló apaként a tárgyalóba, s néhány keresetlen szót is mondtam volna, ha azt is jól megfizetik. Később, 2005. szeptemberében két jelenetben, két forgatási napon volt szöveges szerepem a Barátok közt című napi sorozatban, de ez már egy másik történet lesz valamikor.