ZETApress

A pénteki 305 kilométer után tegnap 145 várt ránk a borok útján. A bőséges reggeli után negyed 11-kor indultunk, így bőven volt időnk a szondázást bámulni. Két megyei rendőr végezte, s néhány párost visszatartott a kijózanodásig a XVI. Magyar Borok Útja Rallyen.

19 sajtós páros versenyzett, fotósaik most is szorgalmasan dolgoztak, de a szonda elszíneződését sosem párosították fúvóikéval. Minden páros sorra került, a rendőrök nem vezettek róla nyilvántartást, s mivel több kijárata is volt a parkolónak, akár ki is lehetett volna kerülni őket. Az éles rajt ? ahol a menetlevélre írtak a sportbírók ? amúgy is már kinn volt az utcán.

A Forgách Pincéig 43 kilométert ? ebből húszat autópályán ? kellett megtennünk 35 perc alatt. Itt 35 percet pihenhettünk, közben egy Bor?Kresz tesztlapot kellett kitöltenünk. (Fele a borról, másik fele a közlekedésről szólt.) A pincében a bort is kitöltötték nekünk, de én sem mertem kóstolni, mert az itiner olvasásához is tiszta fel kell! Néhányan nem így gondolták, ezért késések és pályaelhagyások is voltak a további szakaszokon.

Újabb 52 kilométer várt ránk a Balatonlelle melletti Rádpusztáig, melyet 45 perc alatt le is küzdöttünk. Ezt is ismertem már, 2008-ban is erre jöttünk Zalakarosról a második napon. Itt 105 percünk volt, hogy megnézzük a közeli Ikon Pincészetet, s talicskán is toljuk egymást. András nagyon gyorsan futott velem ? én is ügyesen kapaszkodtam a rázós talajon ? s 19 másodperc alatt megtettük a sokkanyaros távolságot. ? Remek időt mentetek! ? gratuláltak az időmérők. Sok időnk maradt az ebédre is. Itt is gulyás volt, de jóval ízletesebb, mint pénteken a Tornai Pincészetben.

Míg 2008-ban innen visszafordultunk Hévíz felé, hogy a Bakonyon át Győrbe jussunk, most Zamárdi felé indultunk tovább. Utolsó etapunk 30 kilométer és 30 perc volt a Szent Kristóf Pincészetig. Fél 3 előtt értünk oda, s itt már rengeteg időnk volt az íjászatra. Hölgyeknek 7 méterről, nekünk tízről kellett háromszor eltalálnunk a céltáblát, előtte próbalövés is volt. Szerencsére nem kellett addig lövöldöznöm, amíg a három vessző betalál, mert akkor még most is ott szerencsétlenkednék. Csak a szegény lövészetvezető lányt sajnáltam, akinek nagyon messziről kellett visszahoznia kilőtt vesszőimet.

A szálláshely ? a siófoki Hotel Azúr ? innen tíz kilométerre van. Mivel ez már nem mért etap, az útba eső benzinkútnál meg is tankolhattunk. Szálláshelyünk a Sió közelében, a Balaton partján van, de inkább mindnyájan a hotel welnesszét választottuk. A strandra is lementünk, ahol fürdés helyett egy esküvőt bámultunk. Egy elkerített partszakaszon gyülekezett a násznép, s egy idősebb lelkész, meg a fiatal anyakönyv-vezetőnő előtt mondta ki az ifjú pár a boldogító igent. Utána a vőfély harmonikamuzsikájára, pezsgőspohárral a kézben vonult be a népes csapat a hotel sok éttermének egyikébe.

Vacsoránk megint fél kilenckor kezdődött, majd ismét a 22. rajtszámú Kovács Ferenc társa, B. Tóth László diszkóján táncolhattunk. Most nem volt külső szereplő, senki se riszált, s a részeredményt is kifüggesztették. (Ezt már pénteken is meg kellett volna tenniük, mert óvni mindig csak a tárgynapot lehet, de ez akkor elmaradt.) Két nap után a 27. helyen vagyunk a 93 indulóból. Nagyjából erre számítottunk, de nem ártana ma javítanunk!

22 óra után abbahagytam a mértékletes italozást, de lefekvés előtt még bepillantottam a lakodalmas terem ajtaján: épp Kasza Tibi énekelt. Ma délelőtt háromnegyed 10-kor indulunk tovább, s mivel az első kocsi fél 9-kor kel útra, bőven lesz időm a többiek szondázását nézegetnem. A Kertész Gábor?Bihari Tamás páros a 73-as, a Havas Miklós?Kanyó Béla páros a 78-as, így nekik is lesz bőven idejük a fúvatást ? és az ebből adódó esetleges szívatást ? lefényképezni.