ZETApress

hírportál

Álorvosnőből álszerkesztő

Akiken nem javított a büntetés – 43

A Friderikusz-(beszélgető)show adásában láthattuk-hallhattuk Deáki Mártát a tíz évvel ezelőtti február 14-én. Egy műtétre váró beteg kislány németországi gyógykezelését szervezte meg néhány hónappal azelőtt. Gyűjtést szervezett, szponzorok után járt, s közben mindenütt televíziós szerkesztőként mutatkozott be. Szavahihetőségét senki sem kérdőjelezte meg, így a külföldi gyógykezelésre is elkísérte a kislányt a filmforgatás, a riportkészítés ürügyén. Csak a kislány halála után derült ki, hogy sosem dolgozott a televíziónál, ő azonban továbbra is gyűjtötte az adományokat az akkor már halott gyermek gyógykezelésére, visszaélve így az emberek bizalmával.

Deáki Márta neve ismerősen csenghet a bűnügyi krónikák olvasói előtt, ő kezelte orvosnőként bemutatkozva tíz évvel azelőtt lakásán az 1987. február 8-án bekövetkezett haláláig Nádas Gábor 54 éves zeneszerzőt, akit pont tíz évvel a Friderikusz-show bemutatása előtt, február 14-én helyeztek örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

A kezelésről akkoriban a napilapok sorra beszámoltak, a rádióban kétszer ötven perces riportműsor készült, s ebből később regény is megjelent Martinkó Károly tollából. A korabeli dokumentumok alapján most tekintsük át röviden, mi is történt húsz évvel ezelőtt.

Az akkor 28 éves védőnő a Markos család révén ismerkedett meg újév napján, 1987-ben Nádas Györggyel, a zeneszerző színész fiával, aki akkoriban Markos Györggyel együtt lépett fel a Mikroszkóp Színpadon. Neki akkor Deáki, később másoknak Markos Mártaként mutatkozott be, s neve elé odatette azt is, hogy doktor.

Együtt keresték fel még aznap a Szabolcs utcai kórház Intenzív osztályán fekvő beteg zeneszerzőt. Nádas Gábor akkor már két műtéten volt túl. ?86. december 15-én a kórház Urológiáján rákos bal veséjét távolították el, míg két héttel később, december 29-én a sebészeten bélelzáródását oldották meg egy megkerülő műtéttel.

Sajnos a beteg szervezete tele volt már rákos áttételekkel. Eltávolított veséje körül, valamint májában és tüdejében is volt rosszindulatú daganat, így életkilátásai koránt sem voltak biztatóak. Hogy a zeneszerző érezte-e ezt, vagy bízott a gyógyulásban, sosem fogjuk megtudni. Környezete mindenesetre igyekezett megőrizni benne a gyógyulásba vetett hitet.

Márta vállalta, hogy háziorvosaként fogja kezelni a január 8-án hazaengedett beteget. Hogy állandóan kéznél legyen, két nappal később a zeneszerző Semmelweis utcai lakásába költözött. Kezdetben a Celladam nevű készítményt, Kovács Ádám akkoriban felfedezett rákellenes csodaszerét próbálta ki rajta. A gyógyszerből számolatlanul kapta a kért mennyiséget, így másokat is elláthatott belőle.

Közben rendszeresen bejárt a Mikroszkóp Színpadra, ahol Nádas Gábor háziorvosaként nagy tiszteletnek örvendett. Bátran fordulhattak hozzá orvosi tanácsért, meg a könnyen megszerzett Celladamért. Ehhez ugyanis akkoriban csak súlyos tíz-, meg százezrekért lehetett hozzájutni, Deáki Mártától viszont ingyen kapták.

Néhány hetes stagnálás után a beteg állapota hirtelen romlott. Február elején álmatlansága legyőzésére intravénásán adott be Haloperidolt és Seduxent az álorvosnő olyan tételben, ahogyan a dühöngő elmebetegeket szokták megfékezni a Pszichiátrián. A gyógyszert is ilyen helyről, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetből szerezte be. Orvosként mutatkozott ott is be, majd később a Rókus Kórház ügyeletes sebész főorvosát is háziorvosként fogadta. Rajta keresztül választott vért kért betegének a Péterffy Kórházból.

Első alkalommal együtt trafózták lakásán Nádast, majd az álorvosnő a kúrát további két alkalommal ismételte meg. A vért most már első szóra kiadták neki a vérellátóban. Mesterséges táplálás céljából orrszondát is levezetett betegének. Ezt altatásban végezte, s ehhez a család fogorvos ismerőse asszisztált. A tápoldat levezetése után röviddel tüdő- és mellkasi vizenyő lépett fel, de a kihívott mentőorvos a helyszínen elhárította az életveszélyt. A kórházba mégsem szállíthatta a mentő az akkor már életveszélyes állapotban lévő beteget, mert az álorvosnő ezt a család tilalmára hivatkozva megtiltotta. Így aztán otthon kísérletezhetett tovább újabbnál újabb gyógymódokkal a zeneszerzőn. Az intravénás gyógyszerbevitelt segítette a mentőorvos által preparált nyaki véna is.

Az már sosem derül ki, hogy a szonda levezetése szakszerűen történt-e, viszont az étvágygerjesztőként alkalmazott nagy mennyiségű kristályos inzulin alkalmazása súlyos műhiba volt. Nem véletlenül került tőle súlyos kómába a beteg, de ezt akkor cukoroldatos infúzióval még sikerült rendezni. Nem volt viszont hasonló szerencséje a február 7-én leálló veseműködés, a vizelet-kiválasztás újraindításában. Nem sokkal azelőtt a Margit Kórház Művese-állomásán dolgozott – azelőtt pedig a veszprémi és a Délpesti Kórházban ápolónő volt -, s úgy tapasztalta, hogy rákos és menthetetlen betegekét nem tesznek művese-készülékre. Akkor még kevés ilyen szerkezet volt az állami egészségügyben, így a gépre tevésnél fontossági sorrendet alakítottak ki az orvosok az életkilátások szerint.

Mivel a vénásan beadott 27 ampulla vízhajtó Furosemid injekció sem hozott eredményt, Márta újra mentőt hívott. A segítség sajnos későn érkezett, az egység sikertelenül végezte az újraélesztést. Az álorvosnő nem segített ebben, mert a mentőorvos nagy megdöbbenésére nem értett hozzá. (Ápolónőként ezt is illett volna megtanulnia!)

A mentők és a halottkém távozása után viszont gondja volt arra, hogy még vasárnap hajnalban kétezer forint kenőpénzzel elszállíttassa a holttestet a Temetkezési Intézet dolgozóival a Farkasréti temetőbe. Sikerült azt is elérnie, hogy ne legyen hatósági boncolás, s az elhunytat egy héten belül, tehát rekordgyorsasággal eltemessék.

Az épp egy hónapig tartó háziápolásban több orvos is segítette teljesen jóhiszeműen, s egy fiatal védőnő is az utolsó napig a beteg mellett tartózkodott. Épp ez az utóbb említett szakdolgozó ismerte fel leginkább, hogy Márta mekkora szakmai balfogásokat csinál, mégsem merte kritizálni. Az egészségügy ugyanis olyan kövület, olyan feudalisztikus hierarchia uralja, ahol az orvosnak a nővérrel szemben mindig igaza van! Mégis egy szakdolgozó, az ifjú védőnő fogász-asszisztens anyukája kezdett magánnyomozásba Márta állítólagos korábbi munkahelyein, ő az ápolatlan szájról fogott először gyanút, mert egy igazi orvosnőről nem tételezte volna fel a higiéné efféle hiányát.

Gyanúját a rendőrökkel is megosztotta, akik február 16-án este őrizetbe vették a korábbi bűncselekménye miatt már jó ideje körözött álorvosnőt. Addigra már kiderült, hogy az orvosi nyilvántartóban nem szerepel, egyetemet nem végzett, csak védőnőképzőt. Nem sokáig élvezte a rendőrség vendégszeretetét, mert az 1989. áprilisi tárgyalásig még szabadlábra helyezték. Visszaélt a bizalommal, de ez már egy külön történet lehetne. Hat évet kapott, de nem tanult belőle. Szabadulása után sem hagyott fel korábbi magatartásával.

A Friderikusz-show ’97-ben bemutatta, hogy azóta is nagyobbnak, többnek akar látszani, mint valójában. S mivel családi körülményei miatt nem végezhette el az orvosi egyetemet, nem csak álmaiban, hanem mindig valamilyen kitalált szerepben igyekszik a fehér köpenyesek zárt világában diplomásnak, értelmiséginek mutatkozni. Aki egyszer megszokta a jót, meg a csillogást, nehezen mond le róla még a börtön árnyékában is!

2 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Márta újra támad? | ZETApress
  2. Kinek ártott Athina? | ZETApress

Szóljon hozzá!