ZETApress

Kedden délután elhagyott a barátom. Mazsi egész nap feküdt a földön, enni sem evett. Olyan gyenge volt, hogy délután már alig tudott bemenni az állatorvosi rendelőbe. A hasi ultrahang kimutatta, hogy nagyon nagy a baj: daganatai megrepedtek, folyamatosan véreznek, sajnos műtéttel sem lehet már megmenteni.

Három hét múlva lenne 11 éves, de nem érhette meg. Nem hagytuk, hogy tovább szenvedjen ? reggelre amúgy is elvérzett volna ? így orvosa örökre elaltatta. Aludj jól barátom, álmodj velünk! Mi is veled álmudunk, a sok-sok szép mellett a hat évvel ezelőtti családi kutyafuttánkra emlékezünk!

Sokat sétáltunk együtt, s mindig nézte az autókat. Várta, hogy a húgom is megérkezzen a kisfiával, Bernivel, férjével, Bobbal, s együtt legyen a család. Vasárnap, amikor eljöttek, már nagyon rossz állapotban volt, de ott ágaskodott a fotel tetején. Nézte őket fenn a galérián és nagyon örült nekik. Csak már nem tudta úgy kimutatni érzelmeit, mert már erőtlen volt.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=nR171LVdUB0[/youtube]

Nagyon hiányzik nekünk, hiszen vele keltünk (vagyis ő keltett minket), vele feküdtünk, ott aludt mellettünk. Nélküle üres a lakás, olyan nagy a csend. Tegnap este, ahogy forgolódtak anyuék, azt hittem jön át Mazsi! A zsemlés zacskót meg kiráztam este és zsebre tettem a kutya kakinak. Anyu meg reggelikor benézett a konyhaasztal alá, hogy jön-e velünk Mazsi a szobába. Fura… A konyha sarka, ahol a vizes tálkája volt, olyan üres most. Furcsa, hogy amikor a szomszédok kiabálnak, nincs ugatás. Rossz, hogy egész délelőtt csak itt ülök a szobában, és nincs kivel elindulnom, sétálni. Ó, mennyi különleges helyen jártunk együtt! Vele nem ismertem félelmet sehol!

Hugomnak, Ziskának is nagyon hiányzik. Alig tudta elhinni, hogy az a kis drága kis hős túlélő már nincs többé velünk. Mindig is hiányzott, mióta már nem itt lakik velünk. Mindig úgy jött haza, hogy először a pórázra nézett: itthon van-e Mazsi? Egész nap Mackó kapitány járt a fejünkben, hisz az erdőben csak vele volt jó sétálni, nézni ahogy örül és szaladgál. Úgy volt értelme még az erdőnek is! Annyit álmodozott róla, hogyha most már jobb idő lesz, s Berni is kicsit nagyobb lesz, akkor több időt tud vele tölteni újra úgy, mint régen. Annyit várt rá, de sajnos már nem lehet. S az örök tanulság: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Sógorom, Bob is nagyon sajnálja a kis foltost! Egyedüli vigasza, hogy nem hagytuk feleslegesen szenvedni! Azóta már az Örök Vadászmezőkön csahol, próbál mókust fogni, vagy kutazik nagyszüleimmel! (Sajnos ma már egyikük sem él!) És megadatott neki is két éve ? 9 évesen! ? az anyaság öröme: klassz két kölyke maradt meg utána e világban!