ZETApress

Kiállításmegnyitón jártam nemrég. Épp egy verssel köszöntötték az alkotót, amikor az egyik vendég zsebében megszólalt a mobil. Az előadó csöppet sem jött zavarba, műsorába beépítette az incidenst. Bizonyára volt alkalma a felkészülésre, mert a telefonokat egyre többen felejtik bekapcsolva a rendezvényeken.

Mivel 2006. december 10-én Kelemen Barnabás hegedűszólója előtt tapasztaltam hasonlót az MNG Kupolatermében, a piros paprikás (!) bejglik majszolása és a fehér borok kortyolása közben megindult az agyam: Mi lenne, ha legközelebb a mobilok csengőhangja szolgáltatná a zenét? Nem kellene zenészt sem fizetni, így még nyerne is a bolton! ? ajánlottam a házigazdának, de nem vette a lapot. Mivel nem csípi a bulvárstílust, külön megkért, hogy sem őt, sem a helyszínt ne említsem írásomban. Kár pedig, mert eladó remekművek voltak a falakon, ajánlhattam volna másoknak is megtekintésüket, megvételüket!

Apropó, profizmus! Sok olyan érettségizett festő alkot, aki nem végzett képzőművészeti egyetemet, főiskolát, nincs pecsétes papírja a vászonra kent tudásról, tehát csak amatőr. Nemrég olvastam valahol, hogy nekik indul ősszel egy kétéves OKJ-képzés 18-tól 99 éves korig. Mivel az Országos Képzési Jegyzékben szakmák szerepelnek, kíváncsian várom, hogy mit írnak majd a bizonyítványukba? Festő szakmunkást semmiképp sem, mert ez a közbeszédben szobafestő és mázolót jelent!