Kockázatnövelés
Tart-e kapcsolatot bűnözői körökkel? – kérdezik a vagyonvédő cégek az állásinterjúk során. Akad, ahol hazugságvizsgálatnak is alávetik a delikvenst. Mindez persze a törvényesség betartásával, önkéntes alapon történik, de aki megtagadja, azt fel sem veszik. Akinek nincs vaj a füle mögött, nyugodtan vállalhatja, akinek meg van, az csendben hazaballag. A gond csak az, hogy a bűnözők a felvételt nyert dolgozókat később is megkörnyékezhetik.
Nevezze meg két ismerősét, akitől véleményt kérhetünk Önről! – kérik a biztonsági szolgálatok személyzeti vezetői a vagyonvédelmi munkára jelentkezőt. Eszükbe sem jut, hogy ezzel épp ők teremtenek biztonsági kockázatot. A jelölt környezetében ugyanis ekkor tudják meg, hogy mivel is foglalkozik ismerősük valójában. Bankot őriz-e, vagy pénzt kísér? Ha eddig még nem beszélt lakókörnyezetében a munkájáról, ezután már egyre többen fognak érdeklődni róla. Az ártatlannak tűnő kérdések között aztán a bűnözők célzott kérdései is meghúzódhatnak.
A legbiztosabb védekezés a nem kívánatos személyek távol tartására, ha bizalmas munkánkat minél kevesebben ismerik. Amit két ember tud, az már nem titok! – szokták mondani teljes joggal. Éppen ezért az a legjobb, ha szűkebb környezetünk sem tudja, mivel foglalkozunk, hol dolgozunk. A rólunk informálódó személyzetisek épp ettől a lehetőségtől fosztanak meg minket azzal, hogy elárulják nekik munkánkat. A kockázat kiszűrése helyett épp ők tesznek minket kiszolgáltatottakká, épp ők teremtik meg a kockázatot!
Én sem vagyok hazudós!
Nemrég egy hazugságvizsgálatot magam is kipróbáltam egy pszichológiai laborban. Két semleges kérdésre kellett igennel, további 15-re nemmel válaszolnom, melyet előtte a vizsgálatvezetővel átbeszéltünk. Utána a felkaromat egy vérnyomásmérő mandzsettával, 50 Hgmm-es nyomással leszorította, két ujjbegyemre pedig érzékelőket szerelt. További két érzékelő figyelte mellkasi és hasi légzésemet. A bemelegítés után élesben ismételtük meg a kérdéseket.
Az ön keresztneve Tamás? – hangzott el az első kérdés, melyet a Ma péntek van? – követett. Mivel mindkettőre igaz választ várt, nem mondhattam csütörtököt. Ezt követték azután az érdemi kérdések. Közülük néhány a testi-lelki állapotomra vonatkozott: – Áll-e jelenleg pszichiátriai kezelés alatt, fogyasztott-e az elmúlt egy évben kábítószert, vett-e be a vizsgálat előtt nyugtatót, van-e olyan betegsége, mely gátolja a munkavégzésben? – kérdezte a pszichológus. Mindegyikre nemet mondtam, s a műszert azt jelezte, őszintén teszem-e ezt.
Később vagyoni helyzetem felmérése következett: – Van-e ki nem fizetett százezer forintnál nagyobb tartozásom, volt-e korábban, amit nem tudtam törleszteni, veszítettem-e szerencsejátékon ötvenezer forintnál nagyobb összeget? – kérdezte. Utána arra volt kíváncsi a vizsgálatvezető, hogy folyik-e ellenem rendőrségi eljárás, loptam-e a munkahelyemen ezer forintnál nagyobb összeget és elbocsátottak-e fegyelmivel valahonnan?
Az is felmerült kérdésként, hogy tartok-e kapcsolatot bűnözői körökkel, szándékomban áll-e leendő munkahelyemen bűncselekményt elkövetni, és a cégnél megszerzett bizalmas információkat ki akarom-e adni valakinek? Azt is megkérdezték, hogy tartok-e olyan kérdésektől, melyet előre nem beszéltünk meg? Mivel megígérte, hogy ilyenre nem kellett számítanom, nyugodtan mondhattam erre is nemet.
Néhány perces szünet után a kérdéseket más sorrendben újra feltette, előtte azonban a műszert is leellenőrizte rajtam. Szándékosan kellett hazudnom, a 11-től húszig mondott számok közül az általam előzetesen kihúzott, s a pszichológus által nem ismert számra is nemet kellett mondanom! Ahogy közeledtünk a kihúzott 15-ös számhoz, egyre szaporább lett a pulzusom. Amikor rákérdezett, a gép egyből jelzett. Nem tudtam becsapni, mutatta, hogy nem mondtam igazat. Ez azt is jelentette, hogy a korábbi válaszaim is őszinték voltak. Az eredmény szerint alkalmas vagyok a bizalmi állásra, de egyelőre maradok az újságírásnál.
