Halál a Venyigében
Önkezével vetett véget életének N. László éjszaka a Venyige utcai börtönben. A 2002-es móri bankrablás első számú gyanúsítottja lepedőből font csíkokra akasztotta fel magát a zárkaablak vasrácsára. Önpusztító tevékenységét egy felmosó fa is ?segítette?, amely a helyiség kötelező felszerelésének része volt.
Az elhunyt fogva tartottat hétfőn akarták szembesíteni bűntársával, W. Róberttel, ez azonban most már elmarad. Mindketten a másikra igyekeztek kenni a nyolc áldozatot követelő gyilkosságsorozatot. N. L. halálával most W. R. került előnyösebb pozícióba, hiszen bűntársa már nem vallhat rá. Azzal is érvelhet ezek után, hogy öngyilkosságával N. L. tulajdonképpen beismerte a gyilkosságokat, s nem tudott tovább élni lelkiismerete furdalásával.
Nézzük most meg, hogyan fordulhatott elő a tragédia. N. L-t szigorúan őrizték, legalább félóránként be kellett nézniük az őröknek a cellájába, ahol viszont egyedül tartózkodott. Két szemle között tehát mintegy félórára volt terve végrehajtására. Az őrök persze mehettek sűrűbben is, de éjszaka nem ez a jellemző. Március közepétől volt előzetes letartóztatottként a börtönben, így volt ideje kifigyelni a felügyelők szokásait. Korábban ő is börtönőr volt, így az őrzésbiztonsági szabályokkal is tisztában lehetett.
A rendszerváltozás előtt ? a halálbüntetések idején ? a halálra váró fogva tartottakat kétszemélyes cellában, két elitélt őrizte. Ehhez még az első fokú ítélet sem kellett, csak egy olyan bűncselekmény elkövetése, amelyért a törvény a halálbüntetés kiszabását is lehetővé tette. Azok az elitéltek, akik ezeket az elkövetőket őrizték, fizetést kaptak munkájukért. 12 óránként váltották egymást az őrzött személy kétágyas zárkájában. Az egyik ágy az őrzötté volt, a másikon egyik őrzője pihenhetett, míg a másik őrzőnek ébernek kellett maradnia. A 12 óra leteltével leváltották őket, s másik páros érkezett helyükre. Ezt az állapotot a halálbüntetés végrehajtásáig, vagy az egyéb ítélet jogerőre emelkedéséig tartották fenn.
A fenti szabályok betartásával a halálra váróknak esélyük sem volt az önpusztításra. Kár, hogy a halálbüntetés eltörlésével az őrzés ezen formáját is eltörölték. Az okot emberjogi problémával magyarázták. Egyik elitéltnek sincs joga őrizni egy másik embert, egyik elítélt sem kaphat több jogot a társainál, vallották a jogszabályalkotók. Úgy látszik, a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is. Ha N. László mellett ott éltek volna őrzői, ha a zárkájában 12 óránként cserélték volna az elitélteket, a hétfői szembesítést most végre lehetne hajtani. Jó lenne ezen is elgondolkodni azoknak, akik a tragikus eset tanulságait vizsgálják!
