ZETApress

Kovács László, a szocialista párt egykori elnöke, uniós adó- és vámügyi biztos, vitathatatlan tiszteletnek örvend Európában ? sőt, ami napjainkban igazán csodaszámba megy, itthon is. Elismerése ez annak a munkának, amelyet jelenleg is végez az Európai Unióban, és annak a több évtizedes, eredményes politikai tevékenységnek, amely a nevéhez fűződik. Meg talán annak is, hogy soha nem lehetett kihozni a sodrából, és a legvérlázítóbb udvariatlanságra is kulturáltan, úriember módjára válaszolt.

Kovács László tegnap töltötte be 70. életévét. ? Nagyon csodálkoztam, amikor az életrajzában azt olvastam, hogy eredeti foglalkozása szerint vegyésztechnikus ? kezdte Körmendi Zsuzsa a beszélgetést, aki ebből az alkalomból életpályája állomásairól faggatta.

Szerettem volna közvetlenül az érettségi után továbbtanulni. Jelentkeztem is a Műszaki Egyetemre, de ? hiába volt meg a kellő pontszámom ? helyhiányra hivatkozva nem vettek föl. A valódi ok ?egyéb? származásom volt. Jogász végzettségű, pénzügyi szakember édesapámat 1949. tavaszán elbocsátották a Pénzügyminisztériumból. Évekig nem tudott elhelyezkedni és akkor is csak messze a képzettségén alul. Nehezen éltünk. Így aztán föladtam a vegyészmérnöki álmokat és elmentem dolgozni a Medicolor nevű gyárba.

Húsz évesen elvittek katonának ? természetesen egy vegyvédelmi alakulathoz. Leszerelésem után ? mivel a Medicolor vidékre települt – a Kőbányai Gyógyszergyárba kerültem. Akkor döntöttem úgy, hogy mégiscsak továbbtanulok, és jelentkeztem a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakára, amelyet esti tagozaton el is végeztem. Közben ? felfigyelve aktivitásomra ? a gyógyszergyárban a közel 700 tagot számláló KISZ szervezet titkárává választottak.

Mivel katonai szolgálatom idejét nyelvtanulással próbáltam hasznossá tenni, még a diploma megszerzése előtt állást ajánlott a KISZ Központi Bizottságának Külügyi Osztálya. Ekkor kerültem munkakapcsolatba nyugat-európai szociáldemokrata ifjúsági szervezetekkel, amelyeknek jó néhány vezetőjével évekkel később pártjuk, országuk vezető politikusaként találkoztam újra. Rövidesen végképp ?elnyelt? a politika. Az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának konzultánsa, később alosztályvezetője, majd az osztály helyettes vezetője lettem.

Alapító tagja volt az MSZP-nek.

Konzultánsként a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom figyelemmel kísérése, politikájuk tanulmányozása, az MSZMP vezetőinek tájékoztatása és a kapcsolatépítés előkészítése volt a feladatom. A Szocialista Internacionálé 1974-es genfi kongresszusának anyagait elemezve kezdtem azt érezni, hogy a szociáldemokrata értékrend közelebb áll felfogásomhoz, mint a saját pártom politikája. ?Felfedezésemet? megosztottam Horn Gyulával, aki akkor a külügyi osztály helyettes vezetője volt. Azt válaszolta: ezzel nem vagy egyedül.

Érdekes, hiszen a KISZ-ben és az MSZMP-ben dolgozott.

Valóban, ám mindig külpolitikával foglalkoztam, ráadásul a KISZ-ben a nyugati országok ifjúsági szervezeteivel, az MSZMP-ben pedig azok pártjaival, köztük a szociáldemokratákkal. 1986-ban külügyminiszter helyettes, 1989-ben államtitkár lettem, ezeken a posztokon is Magyarország és a fejlett nyugati országok közötti kapcsolatok építéséért voltam felelős. Az ezekben az években kialakult személyes kapcsolataim nagy része ma is élő, köztük állam- és kormányfők, miniszterek, pártvezetők is vannak.

Nagyon örültem, s régi vágyamat láttam megvalósulni, amikor 1989. őszén megalakítottuk az MSZP-t, és a szociáldemokrata értékek mellett köteleztük el magunkat. Kértük is a felvételünket a Szocialista Internacionáléba. Egymást követték a szervezettől érkező tényfeltáró- és vizsgálóbizottságok. 1992-ben megkaptuk a megfigyelői státuszt, majd 1996-ban a teljes jogú tagságot. Nagyon jó érzés volt az MSZP elnökségének tagjaként és már a Horn-kormány külügyminisztereként ülni a Szocialista Internacionálé New York-i kongresszusán, látni a szervezet logóját ? az összeszorított ökölben tartott vörös rózsát ?, amit 20 évvel korábban a dokumentumaik fejlécén láttam először.

Töltünk be a Szocialista Internacionáléban valamilyen pozíciót?

Igen. Először Horn Gyulát választották alelnökké, én pedig a Közép- és Kelet-európai Bizottság vezetője lettem. 2002-ben követtem őt az alelnöki székben, majd a tavalyi kongresszuson visszaléptem Gyurcsány Ferenc javára. Jelenleg is ő az egyik alelnök.

Az 1998-as vereség után éveken át elnöke volt a szocialista pártnak, és vezetésével 2002-ben ismét választást nyert az MSZP. Szó volt arról, hogy miniszterelnök-jelölt lesz, de végül uniós biztosként folytatta a munkáját.

Ma is büszke vagyok arra, hogy a vereség után két évvel az MSZP támogatottsága nem csak utolérte, de meg is haladta a Fideszét. Akkor, 2000. nyarán meg is kérdezte a sajtó, hogy 2002-ben én leszek-e az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Azt válaszoltam, hogy az lesz a jelölt, akivel a legnagyobb lesz az esélyünk a győzelemre. Azóta is fenntartom azt az álláspontomat, hogy szívesebben lennék egy győztes párt második, vagy tízedik embere, mint egy vesztes párt vezetője.

Amikor 2001-ben visszaléptem a miniszterelnök-jelöltségtől Medgyessy Péter javára, megkérdezte, hogy választási győzelem esetén mit szeretnék csinálni. Azt mondtam, szívesen lennék az ő kormányában is külügyminiszter. Hiszen többet használnék sikeres külügyminiszterként, mint kevésbé jó kormányfőként. Hozzátettem, hogy Magyarország uniós csatlakozása után pedig szeretnék az Európai Bizottság tagja lenni. Döntésemet azóta sem bántam meg.

Az volt a leghőbb vágya, hogy adó- és vámügyi biztos legyen?

Ez eszembe sem jutott, a legszívesebben az Európai Bizottságban is külügyi területen dolgoztam volna. Kiderült, hogy erre nincs esély, hiszen fél tucat korábbi külügyminiszter volt a biztos-jelöltek között és Barroso elnök választása érthetően a semleges Ausztria korábbi külügyminiszterére, a szintén konzervatív Benita Ferrero-Waldner asszonyra esett. Igaz, hogy közgazdász vagyok, de az adóügyekhez annyi közöm volt, hogy évente egyszer üggyel-bajjal kitöltöttem az adóbevallásomat. Eredetileg Barroso elnök az energiapolitikát szánta nekem, de a Fidesz ellenem indított durva, lejárató kampánya, valamint a konzervatív olasz és a liberális lett biztos-jelölt visszaléptetése miatti portfolió cserék keretében végül az adó- és vámpolitikát kaptam.

Hogyan készült fel az Európai Parlament illetékes bizottsága előtti meghallgatásra?

Másfél hetem volt rá. Kezdetben úgy éreztem, hogy ez a terület megtanulhatatlan. Ugyanakkor mindig szerettem a kihívásokat. Így hát ?iskoláztam? az Európai Bizottság Adó- és Vámpolitikai Főigazgatósága, valamint néhány Magyarországon is működő nemzetközi adótanácsadó cég embereivel, és kilószám olvastam a bizottsági dokumentumokat, tanulmányokat.

Több mint egy év kellett ahhoz, hogy az adópolitikában megszerezzem a biztonságérzetet. De ezért naponta reggel nyolctól este tízig kellett dolgozni, s közben folyamatosan tanulni. Talán az adópolitika igényli a legtöbb konkrét szakmai ismeretet. A vámügy könnyebb terület. Egy év után kezdtem ugyanolyan otthon érezni magam az uniós Pénzügyminiszterek Tanácsában, mint korábban külügyminiszterként a Külügyminiszterek Tanácsában. Így utólag a sors nagy ajándékának érzem, hogy több évtizedes külügyi munka után végrehajthattam egy sikeres pályamódosítást.

Értékelik az eredményes tevékenységét az Európai Unióban?

Teljesítményemet elismerik az Európai Bizottságban, a Pénzügyminiszterek Tanácsában és a nemzetközi sajtóban is. Az adóügyi szakemberek szintén elismeréssel szólnak arról, hogy az adópolitika bonyolult kérdéseiről emberi, hétköznapi nyelven tudok beszélni. Persze nem könnyű dolog 27 ország pénzügyminiszterét egy-egy döntéshez konszenzusra bírni, ami az adópolitikában követelmény. Hiszen valamennyien elsősorban a saját országuk érdekeit tartják szem előtt. A konszenzus elérésében, az ehhez szükséges kompromisszumok kialakításában viszont sokat segít a külügyminiszteri tapasztalat. Büszke vagyok arra, hogy számos olyan kérdést is sikerült megoldanom, ami öt-tíz éve várt döntésre.

Mondana példát?

Sikerült például megállapodásra jutni az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások – így a televíziós és rádióműsorok sugárzása, internetes programok letöltése – áfa-fizetési helyének megváltoztatásáról. Ez ugyanis eddig az az ország volt, ahonnan a szolgáltatást nyújtották. Mivel ezek könnyen telepíthetők, a szolgáltatók nagy része Luxemburgba költözött, ahol a mindössze 15 százalékos áfa-kulcs növelte versenyképességüket és természetesen Luxemburg adóbevételeit. A megállapodáshoz így meg kellett győzni Luxemburgot, ami nem volt egyszerű. Így 2011-től ezt az adónemet a fogyasztás helyén kell majd leróni. Ebből komoly bevétele lesz Magyarországnak is.

A másik példa a csökkentett áfa-kulcs a nagy élőmunka igényű szolgáltatásokra. Korábban nyolc régi tagország élhetett ezzel a lehetőséggel, az újak azonban nem. Legyőzve a csökkentett áfa-kulcsok bármiféle kiterjesztését ellenző országok ellenállását, 2006-ban sikerült elérni a rendszer kinyitását az újak számára, meghosszabbítását 2010. végéig és kibővítését néhány további tétellel, például a távfűtéssel. 2011-től azonban vissza kellett volna térni az öt százalékos kulcsról a húszra, vagy huszonötre, ami számtalan kisvállalkozást tett volna tönkre és több tízezer munkahely megszűnését eredményezte volna, elsősorban az építőiparban. Ez év márciusában sikerült a rendszert néhány tétellel, például az éttermi szolgáltatásokkal és a hangos könyvekkel kiegészíteni, továbbá állandóvá tenni. Emiatt pár hete Firenzében, az Európai Építőipari Szövetség kongresszusán úgy ünnepeltek, mint valami popsztárt.

Vagy, hogy a vámról is essék szó, sikerült elfogadtatni a tagállamokkal az egyszerűsített és korszerűsített vámkódexet, valamint az elektronikus vámkezelés és vámeljárás bevezetését, ami gyorsabb, hatékonyabb és ráadásul olcsóbb is, mint a papír alapú eljárás. Évente hozzávetőleg 2,5 milliárd euró megtakarítást jelent. Ezzel nő a külkereskedelemben érintett uniós vállalatok versenyképessége és csökken a csempészés, a fogyasztók egészségére és biztonságára káros hamisított termékek bekerülésének a veszélye.

Ki kezdeményezi azt, hogy mivel kellene foglalkozniuk?

Részben a biztos és a húsz szakemberből álló kabinetje, részben a területtel foglalkozó főigazgatóság. De bármelyik tagállam is tehet javaslatot egy-egy probléma megoldására.

Hosszadalmas, amíg egy-egy kérdés eljut a megoldásig. Nem túl bürokratikus az uniós ügyintézés?

Ahhoz képest, hogy az adópolitikában 27 tagországgal kell egyetértésre jutni, nem.

Most éppen milyen aktuális feladatokkal foglalkozik?

Elsősorban az adócsalás és adókikerülés elleni hatékony fellépéssel. Az ezzel okozott kár becsült összege uniós szinte évente 200-250 milliárd euró, ami kétszerese az Európai Unió éves költségvetésének, és négyszerese a strukturális politikára, vagy a közös mezőgazdasági politikára fordított összegnek. Az elmúlt egy évben ezért számos konkrét javaslatot terjesztettünk a Pénzügyminiszteri Tanács elé az iparszerűen űzött áfa-csalás visszaszorítására. Ezek egy részét már el is fogadták, néhány pedig hatályba is lépett. Ugyancsak fel kívánjuk számolni a megtakarítások jövedelme utáni adó kikerülését. Ezt szolgálja a 2005. július 1-jétől bevezetett kamatadó direktíva.

Tavaly ősszel elemeztük a szabályozás hároméves működésének tapasztalatait és javaslatokat tettünk a ?kiskapuk? bezárására. Ezeket várhatóan még ebben az évben jóváhagyja a Pénzügyminiszteri Tanács. Tárgyalásokat kezdtünk arról, hogy a továbbfejlesztett rendszerhez csatlakozzanak nem uniós tag európai országok is, így Svájc, Monaco, Liechtenstein, San Marino és Andorra, valamint a tíz adóparadicsomként elhíresült kis sziget, korábbi brit és holland gyarmatok.

Ugyancsak a Pénzügyminiszteri Tanács asztalán van az a javaslatunk, amely az uniós tagállamok körében tiltaná a banktitokra hivatkozó információ-visszatartást, valamint egy másik javaslat, amelyik arra kötelezné a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés során követeljék meg a partnereiktől adórendszerük átláthatóságát, az adócsalást és adókikerülést lehetetlenné tévő információadást, valamint a tisztességes adóverseny szabályainak betartását. Az Európai Unió tehát kezdeményező szerepet játszik az adóparadicsomok elleni nemzetközi fellépésben.

Annak idején, érthető okokból ódzkodott az adó- és vámügyektől. Most mi a helyzet?

Nemcsak megtanultam a területet, de meg is szerettem, ráadásul azt tapasztalom, hogy amit csinálok, az fontos a gazdaságnak, fontos az embereknek. Zokszó nélkül veszem tudomásul a nagy munkaterhelést. Általában reggel nyolc körül kezdek, és amikor befejezem a napi munkát, az órámra nézve meglepetten látom, hogy már este tíz is elmúlt. Még ebédelni sem járok ki a házból, inkább a kantinba megyek. Munkatársaim szerint feltűnést keltek, amikor a tálcát tartva sorban állok. Viszont így 10-15 perc alatt megebédelek, míg egy étteremben ez másfél-két óra lenne.

Eleinte bosszantottak az adópolitikai területet lefitymáló hazai vélemények. Egy európai parlamenti képviselő például úgy nyilatkozott, hogy az adózás fontossága a portásé után következik. Most is olvasni, hallani olyan véleményeket, hogy azok az igazán fontos portfoliók, ahol a biztos nagy összegek felett rendelkezik. Mintha ez lehetőséget adna arra, hogy saját országának többet juttasson annál, mint ami a szabályok szerint jár. Én viszont azt tapasztalom, hogy a ?pénzosztó? portfolióknál nem kevésbé fontosak azok a területek, amelyek az Európai Unió stratégiai céljainak elérését tudják segíteni.

Az adópolitikával például ösztönözni lehet a növekedést, a munkahely-teremtést, a versenyképességet, az energia-biztonságot, az éghajlat-védelmet, ugyanakkor vissza lehet szorítani az adócsalást, a környezetszennyezést és más káros folyamatokat. A vám megvéd a csempészéstől, a hamisított termékek, vagy a terrorista eszközök bekerülésétől. Mindezen túl, az adózás és a vám jelentős bevételt biztosít a tagállamok, valamint a közösség számára. Azt is mondhatom, hogy a közösségi pénzeket csupán elosztó portfolióktól eltérően, az adó- és vámpolitika közösségi bevételeket teremt.

Elérte a hetedik ikszet, de jó néhány évet nyugodtan letagadhatna. Minek köszönheti?

A genetikai adottságokon túl, valószínűleg a rendszeres sportolásnak. Fiatal koromban kerékpárversenyző voltam, majd atletizáltam. Jó néhány éve pedig rendszeresen teniszezem. Persze erre Brüsszelben nem jut idő, de a hétvégeken Budapesten reggelenként két-három órát is játszom. S hogy Brüsszelben se maradjak testedzés nélkül, időnként titokban gyalog megyek föl a tízedik emeleti irodámba.

Nincs sok szabadideje. Ha mégis, mivel tölti a legszívesebben?

Szeretek zenét hallgatni. Mondhatni, mindenevő vagyok, az operától a klasszikusokig, a popzenéig, sőt, a könnyű diszkózenéig. Szeretnék sokat olvasni, szépirodalmat is, nemcsak a szakirodalmat. Ám igyekszem követni a világpolitika fejleményeit, és természetesen a magyar gazdaság és közélet folyamatait, történéseit, ami meglehetősen sok időt igényel.

Ha jelölnék, szívesen vállalna biztosi feladatot a következő ciklusban? S ha igen, milyen területtel szeretne foglalkozni?

A jelölésre természetesen nincs befolyásom. Nem az lesz a következő magyar biztos, aki a legjobban szeretne az lenni, hanem akit a miniszterelnök jelölni fog. Azt látom a magyar sajtóból, hogy pályázókban nincs hiány. A beszélgetésből gondolom kiderült, hogy jól érzem magam az Európai Bizottságban és a munkaterületet is megszerettem. Ehhez az is hozzájárult, hogy tapasztalataim szerint az embereket az adózás még a nemzetközi helyzetnél is jobban érdekli.

Ha a miniszterelnök mást jelöl és hazatér, mit tervez? Azt nem gondolom, hogy visszavonulna, annál sokkal tevékenyebb. Milyen területen érezné igazán jól magát?

Fizikai és szellemi teljesítőképességem, munkabírásom ? a korom ellenére ? változatlan. Hazatérésem esetén szívesen használnám fel több évtizedes politikai tapasztalataimat, széleskörű személyes kapcsolatrendszeremet, amelyben állam- és kormányfők, pénzügy- és külügyminiszterek, pártvezetők egyaránt megtalálhatók, s akikkel olyan viszonyban vagyok, hogy bármikor fölhívhatom őket a magántelefonjukon. Ez a körülmény sokat segíthet megoldhatatlannak látszó problémák rendezésében. De hasznos tudnék lenni uniós témákban is ? válaszolta Kovács László. Mit lehet ehhez hozzátenni? Még sok-sok munkában eltöltött évet, jó egészséget és meghitt családi ünnepet kívánunk!