Nagy Erzsébet emlékére
Életének 81-ik évében hosszas betegség után elhunyt Nagy Erzsébet, az 1958-ban kivégzett mártír miniszterelnök leánya. Nemcsak azért érdemelte meg a kortársak figyelmét, mert a modern magyar történelem egyik legnagyobb személyiségének volt a lánya. Szellemi értelemben is örököse volt Nagy Imrének, és mint ilyen, a saját jogán is fontos személyisége közéletünknek, mondta róla Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
Sorsa összeforrott 1956-tal. Édesapja és férje szerepvállalása miatt a kádári diktatúra megfosztotta valódi szabadságától, de ő jogfosztottan, majd a rendszerváltás után immár elismerve és szabadon is annak szentelte az életét, hogy a forradalom örökségét gondozza. Ez bizony áldozatokat követelő munka volt 1956 után, és az maradt 1989-et követően is: előbb a zsarnoksággal, utóbb pedig a nemzet, az ?56. utáni nemzedékek megosztottságával kellett megküzdenie.
Sosem tért ki e küzdelem elől: mindannyian emlékezhetünk rá, hogy tavaly, már betegen is mennyi erőfeszítést tett azért, hogy Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint, magára 1956-ra végre ne egymás ellenében, hanem együtt emlékezzenek a parlamenti erők. Számomra nem pusztán a hazáját szerető, 1956. örökségét oly szenvedélyesen gondozni igyekvő demokrata volt, hanem barát is, aki megtisztelt a tanácsaival, segítő szándékú kritikáival. Elvesztése ezért most kétszeres fájdalom a számomra. Őszinte nagyrabecsüléssel és megrendüléssel hajtok fejet emléke előtt, fejeződnek be a kormányfői gondolatok.
