ZETApress

Csikszetmihályi Mihály professzor egy nevelésügyi konferencia résztvevője volt Budapesten, ahol a tegnapi ebédszünetben Szarvas Istvánnal beszélgetett.

– Professzor úr, utoljára 2015. december 4-én este találkoztunk a MÜPA-ban, ahol ön a Prima Prisssima-díjat vehette át. Akkor nekem elmondta, hogy ezután már többet lesz Magyarországon. Örömmel tapasztaltam, hogy tegnapelőtt is tartott a Corvinus Egyetemen egy előadást, meg ezen a konferencián is. Hogyan határozná meg, mi a flow?

CS.M: A flow élmény, az elme működésének olyan állapota, amikor az ember teljesen elmerül abban amit épp csinál, amitől örömmel töltődik fel, melyben teljesen feloldódik és minden más eltörpül mellette, és bármi áron folytatni törekszik.

– Amikor a 2015. decemberi díjátadás után kérdeztem, hogy flow-élményben volt-e azt mondta: nagyon örül, de nincs flow állapotban. Mondana egy példát, amikor flow-ban volt?

CS.M: Szívesen. Amikor a II. világháború alatt potyogtak a bombák, 8 éves voltam és sakkoztam, de nem zavartak a légitámadások, amikor játszottam. Akkor flow-ban voltam.

– Mik a közeljövő magyarországi programjai?

CS.M: Találkozom Vécsey Zsadánnal, az ALEAS Sims társalapítójával, akivel kifejlesztettünk egy szimulációs vezetési játékot. Úgy hívják Fligby, azaz Flow is Good Business for You. Együtt-működöm az Emberi Erőforrások Minisztériummal: Balog Zoltán miniszterrel és Novák Katalin államtitkárral együtt csinálunk közös kutatást magyarországi és külföldön élő tehetséges magyar iskolás gyermekek között, próbálunk kreativitást belevinni az iskolai szervezetbe.

– Ön egy korábbi interjújában nyilatkozta, hogy családjuk nemzetközi család. Erről mondjon kérem néhány szót!

CS.M: Először is Isabella feleségem Lengyelországból jött Amerikába családjával. Két fiam van, Mark kínai szakértő, ókori kínai nyelvkutatással foglalkozik egy kínai egyetemen. A felesége írországi családból származik. Christofer, a másik fiam a robotokat építi Madeirán, egy portugál szigeten az afrikai tengerparton. Az ő felesége portugál, Goa-szigetéről származik. Unokáim mind beszélnek kínaiul, portugálul, angolul. Egyikük kezd magyarul is beszélni, s remélem a többiek is fognak!

– Gondolkozva ezen a flow-n, lehet, hogy erről már az ókorban is tudtak, csak nem írták le?

CS.M: Igen, az ókori kínaiak. Kaptam levelet Kínából, hogy hát ez a flow, ez egész ugyanaz, amit a tao vallás 2000 évvel ezelőtt tanított. A neve nem flow volt, hanem Jü. Azt jelentette, hogy úgy járni, hogy a lábad ne a földet érje, szóval lebegve. A mahabharatában, óhindu szanszkrit nyelvű eposzokban, költészetben a hősök úgy élvezték a háborút, hogy csak úgy táncoltak és vívtak. Élvezték a harcot. Vannak érdekes példák!

– Azt mondják, hogy a magyarok nem mosolyognak. Ez is egy pozitívum, hogy Balog miniszter úr meg Novák államtitkár asszony ezen talán elgondolkozott, és azért hívták önt, hogy többet mosolyogjanak itt Magyarországon. Valóban ön is így látja, hogy a magyarok nem mosolyognak más országokhoz képest? Vagy ez badarság?

CS.M: Én nem tapasztaltam a mosolygás hiányát, az viszont igaz, hogy a nemzetközi tanulmányok, ahol azt kérdezik az embertől, hogy mennyire boldog vagy, a magyar válaszok az átlag magyaroknál nagyon alacsony. Csak egy kicsit magasabbak, mint Ukrajna vagy Belorusszia, a volt orosz köztársaságok, amik már nagyon szenvedtek a háború alatt. Amikor Charles de Gaulle volt Franciaország elnöke és egy újságíró megkérdezte tőle a tévében, hogy boldog-e, de Gaulle erre azt mondta: ilyen hülyének gondol, hogy én erre válaszolok?

– Sértésnek vette?

CS.M: Sértésnek bizony! Nehéz ezt megérteni, hogy a boldogság nem ilyen. Az ember úgy érzi, hogy amit csinál az fontos, és bele van illeszkedve a munkába. És akkor annyira boldog, amennyire emberek rendszerint lehetnek boldogok.

– Professzor úr, épp holnap lesz a Magyar Tudományos Akadémián egy könyvem bemutatója. Egy interjúköteté, melyben a professzor úr még nem szerepel, de a következőben feltétlenül benne lesz, mert már van anyagom önnel. Ezért legalább két hónappal előbb mindenképpen meghívom, hogy eljöjjön a következő könyvem bemutatójára. Bízom benne, hogy most már többet lesz itt Magyarországon!

CS.M: November 22-én lesz egy konferencia a Magyarországon, melyen előadást tartok.

– Nagyon szépen köszönöm, Professzor úr! Jó egészséget kívánok és szeretném, ha nem másfél év telne a következő találkozásunkig!