ZETApress

November elsején a tömeg miatt balesetveszélyessé váló temetői zarándoklat mellett rendelkezésre állnak a dunai hajók a közös emlékezésre. Több százan választják a komor sírkertek helyett idén a dunai hajós megemlékezést. Várjuk Önöket is a fedélzetre! ? hívott meg tegnap délután Tóth Mihály szervező.

Idén már 3 hajó várta fél 3-tól az ünnepet intimebb környezetben megélni vágyókat a Dráva utcai kikötőben. A parton is Tóth úr fogadta a tömeget. Kérdésemre elmondja, hogy már 5 éve szórják a Dunába a hamvakat, így már fél évtizedesnek vallhatják magukat. A hajókra invitál; a part mellett az Ister-Granum áll, melléje a Millenium II, legbelül meg a Halászbástya, a vezérhajó van kikötve.

Fokozatosan töltjük fel a hajókat, nekem már csak az Ister-Granumon jut hely. Iván, a nyugdíjas egészségügyi dolgozó telepedik mellém élettársával. Ismeretségünk több mint negyedszázados, kollégák voltunk a ’80-as évek közepén Budakeszin. Már harmadszor emlékezik így, rokonuk 2011 nyarán hunyt el, s őt is a Dunába szórták a Népszigetnél. Élettársa elmondja, hogy akkor polgári búcsúztatóra került sor, s gyönyörű beszédet mondott a szónok. A hamvak olyan urnában voltak, mely egy órán belül elbomlik a vízben, s ezt nem ledobták, hanem behelyezték a vízbe. A gyásznép a virágokat és koszorúkat papír nélkül dobhatta a vízbe az emeletről, így ez sem szennyezte a folyót. Maga a szertartás egy órát vett igénybe.

Közben mi is kihajózunk. A hajók a Dráva utcai kikötőből 15 órakor indultak. Elől megy a Halászbástya, mellette a Millenium II, mi pedig mögöttük haladunk. 25 perc alatt érünk a Népszigetig. Az Árpád híd és az Északi vasúti híd között megállunk, a Halászbástyáról a vízre bocsátanak egy koszorút, s közben megszólal a lélekharang. A gyászoló sokaság ? mert mindhárom hajó tele van ? ezután dobálja virágait a nyílt fedélzetekről a vízbe. A Dunával sodródó hajóink még percekig a mozdulatlanság illúziójában ringatnak, miközben lágy zene szól. Negyedórát vagyunk nagyjából ott, közben lassan visszafordultunk. A fedélzeti mécsesgyújtás után az emlékezés 3 hajója ismét a kikötő felé veszi az irányt. Most mi megyünk elől, leghátul úszik a Halászbástya.

A személyzettől megtudtam, hogy a ravatal és temetés mindig a Halászbástya hajón történik. Van nap, hogy 2-3 szórás is van. Száz ember fér el a fedélzeten, ha többen jönnek, még egy hajót indítanak. Nagy létszámú gyásznép esetén általában az Európa Hajó a második. Közben visszaérünk a Dráva utcához. Mi kötünk ki először, mellénk áll a Millenium II, s utolsóként a Halászbástya is kiköt. 16 órakor újra a parton vagyunk, de még egy ideig halottainkra gondolunk. A végtisztességnek ezt a módját mindenkinek ajánlhatom. A szolgáltatásról idekattintva olvashatunk.