ZETApress

A budapesti Civil Rádió adott otthont a MARS Program magyarországi találkozójának szeptember 13-a és 16-a között. A résztvevőinek egy maximum 6 perces rövid riportfilmet, vagy rádióinterjút, illetve egy maximum 60 soros újságcikket kellett készíteniük a sport és a kirekesztés, vagy diszkrimináció témakörében.

Augusztus 29-e és szeptember 9-e között rendezték meg a 14. Nyári Paralimpiai Játékokat, melynek idei helyszíne London volt. Az ezüstérmes Juhász Veronika vívónőről tegnap írtunk, míg Ruzsa Viktornak, a Civil Rádió munkatársának Tóth Tamás kétszeres ezüstérmes paralimpikon volt a beszélgetőtársa. Kérdezőtársa Gimesi Nikolett, a szombathelyi Berzsenyi Rádió gyakornoka volt, aki elsőként azt kérdezte az 50 és a 100 méteres gyorsúszásban 2. helyet szerzett Tamástól, hogy találkozott-e már diszkriminációval a sport terén?

Tamás: Igazából én ilyet nem tapasztaltam, sajnos az integráció Magyarországon ? szerintem ? még nem áll olyan szinten, mint Nyugat-Európában, ezért egy sérültséggel élő embernek sokkal nehezebb edzőt találnia magának, vagy olyan sportközpontot, amely akadálymentes, és megfelelő szintű szakképzett emberek foglalkoznak vele. Egyébként a baráti körömben, vagy bármilyen társaságba, ha elmegyek, nagyon nyitottak az én munkámra, és tényleg érdekli őket, hogy mikor milyen eredményt úsztam.

Niki: Te könnyen találtál magadnak edzőt?

Tamás: Ezt nem mondanám, hogy könnyen találtam. Elég sokat kerestünk edzőt, ezért egy igen színvonalas klubba sikerült felvételt nyernem, de mivel Magyarország még tényleg nem áll azon a szinten, mint például Anglia, ahol a Paralimpiát is rendezték, ezért ez még nehezebb.

Viktor ezt követően arra volt kíváncsi, hogy Tamás szerint mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon kevésbé fogadják el a sérültséggel élőket, mint például az idei Paralimpiai Játékok helyszínén, Angliában?

Tamás: Ugyanoda tudnám visszavinni a történetet, mint az előző kérdésben. Sajnos az integráció nálunk sokkal később alakult ki, a végtaghiányos-, illetve mozgássérült emberek nagyon sokáig elzárt intézményekben tanultak, és éltek. Talán az elmúlt tíz évben kezdődött el, hogy egy kar nélküli lány, vagy egy kar nélküli fiú is épek általános iskolájába, vagy gimnáziumába jár.

Viktor: A 14. Londoni Paralimpiai Játékokon nagyon szépen teljesített az egész paralimpiai csapat, köztük Te is ezüstérmes lettél ? mint ahogy már említettük ? 100 és 50 méteres távon, gyorsúszásban. Ez nyilván felejthetetlen és csodálatos élmény ? de ha ezt nem nézzük, akkor melyik volt a legszebb londoni élményed?

Tamás: Londonban mindenképpen az emberek hozzáállása volt a legjobb élmény. Amerre jártam a városban, megállítottak, fotózkodni akartak velem, autogramot kértek, bármelyik boltba, vagy élelmiszerboltba bementem, mondta az eladó, hogy a vendége vagyok, és nem kért semmiért sem pénzt ? ez volt az egyik. A másik pedig a záróünnepség. Színvonalas volt, és olyan sztárokat vonultatott fel, hogy én is egy kicsit elérzékenyültem azon, hogy ez a sok ember és ezek a nagy sztárok miattunk, sportolók miatt jöttek el.

Niki: Magyarországra mennyire tartod jellemzőnek ezt a befogadást?

Tamás: Erről nehéz beszélni. Ez egy igen erős társadalmi probléma. Vannak emberek, akik befogadóbbak, vannak, akik nem annyira befogadóak. Nekem általánosságban nagyon jó tapasztalataim vannak, de összességében ? szerintem ? a mai fiatalság már sokkal elfogadóbb, mint például az öregebb, vagy a nyugdíjas korosztály. Egy nyugdíjas korban lévő hölgy, vagy úr sokkal jobban megnézi például a kezem az utcán, mint egy fiatal srác.

Viktor végezetül azzal a kérdéssel zárta a rövid, de jó hangulatú beszélgetést, hogy Tamás szerint van-e a sportnak szemléletváltó hatása, és ha igen, akkor milyen??

Tamás: Szerintem aki nézte az idei Paralimpiát ? az én 50 méteres gyorsúszásom volt az első, amelyet itthon a Paralimpiák történetében először élőben leadtak ?, az láthatja, hogy amit mi képviselünk, az már egy színvonalas, profi élsport, és aki idáig úgy gondolta, hogy mindez csak a sérült emberek szórakozásáról, vagy kikapcsolódásáról szól, az úgy tapasztalhatta, hogy ez már valóban egy profi, komoly, színvonalas sport!