Csináltuk a győri fesztivált
Zalakarosról Győrbe – 2. nap
Az Első Győri Bornapokra érkezett meg tegnap este a négy folyó városába a XIII. Magyar Borok Útja Rallye mezőnye. A 120 páros még bírja a tempót, nincs kizárás, nincs feladás. Borkai Zsolt polgármester köszönt mindnyájunkat. Ő is versenyez, ő is velünk van már a Kossuth Lajos téri indulástól.
A hétvégi győri boros program a Négy Évszak Fesztivál ? Nyári rendezvénysorozat záróeseménye. Itt van az Audi Gyár, az autókat ők adták, s a versenygépekben több gyári vezető is helyet foglal. A Dunakapu téren várnak minket, s a tömeg gyönyörködik a narancssárga gépcsodákban. Igaz, csak áthaladunk a téren, mert éji szállásunk, s a kocsik parkolóhelye a másfél kilométerre lévő Hotel Famulusban van.
A szálloda tulajdonképpen a főiskolai kollégium, így kevésbé nívós, mint a zalakarosi. Itt is kétágyasak a szobák ? egy-egy autó személyzete kap egyet ? de itt már két szobához, négy főhöz tartozik egy mellékhelyiség. Tévé sincs benn, míg a karosiban számtalan adót foghattunk a lakosztályunkban. Persze a diákok tanuljanak inkább, s ne szórakozzanak!
S hogyan jutottunk idáig? Zalakarosról a szoszédos nagyradai Cezar Winery Pincészetbe mentünk. Itt is ki kellett tölteni a versenyzőknek egy-egy tesztlapot, s itt végre én is kóstolhattam. Igaz, csak módjával tettem, nem akarok másnapos lenni. Újabb 50 kilométer után a marcali Forgács Pince, s újabb tesztlap következett. Délre újabb 50 kilométer után érkeztünk a Rádpusztai Csárda és Lovasudvarba, ahol marhapörkölttel vártak.
Itt nagyon feszített program volt, s többeknek idejük sem volt megebédelni. Nem csak talicskatolás volt a feladat, hanem az Ikon Pincészetbe fel (!) kellett ballagni. Nem üres talicskát kellett tolni ám, hanem a páros egyik tagja tolta a másikat! A pincészet megközelítése is jókora gyalogtúra volt, s a pecsételésért a harmadik emeletre kellett felmenni. Volt lift is az épületben, de pont most nem működött. Vajon miért?
Somogyból Zalába mentünk át, s 85 kilométer megtétele után a szentgyörgyvári Széchenyi Pincéhez érkeztünk. Itt öt karikát kellett rádobni öt különböző üvegre. Aki egyre dobta mindegyiket, annak ez csak egy találatnak számított. Igaz ilyet senki nem tett, mert az itinerben is világosan le volt írva, s a versenybírók is érthetően elmagyarázták a feladatot. Innen aztán egy újabb 138 kilométeres autózás következett Győrig.
A Mosoni-Duna partján a VIP sátorban 7-kor szervírozták a vacsorát. B. Tóth László fél 9-től 9-ig, majd fél 11-től kifulladásig itt is discózott, közben Mándoki László szuperkoncerje szólt. A Dzsingisz kánra, ifjúságunk zenéjére sokan emlékezünk még. Gyakran parodizálja az Irigy Hónaljmirigy is. A koncert és a disco közben többször volt zenés tűzijáték is. Nekik nem sikerült semmit felgyújtaniuk, így van még mit tanulniuk a gellérthegyiektől. (Vagy tán inkább a budaiaknak a győriektől!)
Ma az utolsó 253 kilométert tesszük meg a Parlamentig. Végre újra kezembe vehetem a kormányt, mert egy ilyen remek autó vezetése többet ér nekem akármilyen bornál.
