ZETApress

hírportál

Tétre, helyre, befutóra

A Kincsem parkban ma délután két órától ügető- és galoppversenyre várják a lóverseny szerelmeseit. Mivel szerdai írásomban nem szóltam a fogadási lehetőségekről, ezennel pótolom. Nézzük át, hogyan kísérthetjük meg Fortuna Istennőt a vesztőhelyen.

A kasszáknál tétre, helyre és befutóra fogadhatunk. Az első esetben a győztes lovat, míg a másodiknál az első három hely valamelyikére befutót kell eltalálni. Ez a legegyszerűbb, éppen ezért ez fizet a legkevesebbet. Befutónál az első és második helyezettet kell sorrendben eltalálni, így itt a nyeremény lényegesen magasabb. Régebben az első mellett a második, vagy harmadik lovat kellett eltalálni, így a befutónál kétféle tikett is nyerő volt. Ezt már megszüntették.

A kóros játékszenvedély függőséget és mentálhigiénés személyiségzavart okozhat, olvashatjuk a kasszáknál, s a 18 évesnél fiatalabbak nem is tehetik meg tétjeiket. Kétszáz forint a minimális összeg, de ennek akárhány szorosát megkockáztathatjuk. A befolyt összeg hetven százalékát osztják aztán szét a nyertesek között. Mindig tíz forintra számítják ki és írják ki a nyereményt.

A kasszák a rajt pillanatában automatikusan bezárnak, de a későbbi futamokra akkor is fogadhatunk. Versenynapokon általában nyolc-tíz futamot rendeznek félórás időközökben, hogy a fogatokkal egyidőben a fogadók is helyükre kerüljenek.

Legtöbbet a hármas befutón nyerhetünk, mert az első három lovat zsinórban eltalálni csak keveseknek sikerül. Ha csak egy nyertes van, ő viszi el a teljes összeget. Ha senki sem tippel jól, a pénz jackpotként átkerül a következő futamba. Így történt ez nemrég, a két és félmilliós rekordösszeg kifizetésekor is.

Inflációkövető fogadás

Jelen sorok írója közel negyven éve, kezdő egyetemistaként ismerkedett meg az istállók világával. Akkor még öt és tíz forintokkal lehetett fogadni az első és második helyen, míg az azóta már régen megszűnt harmadik helyen három forint volt a legkisebb kockáztatható összeg. Annyiba került akkor egy liter tej, és egy liter benzin, míg a kenyér 3 forint 60 fillér volt. Annyi, mint egy korsó Kőbányai világos. A mai kétszáz forintos tej-kenyér, vagy a háromszáz forintos benzinár mellett ki-ki döntse el, hogy a kétszáz forint sok-e, vagy kevés egy-egy hátas-, vagy igásló megtippelésére?

Óvakodj a tippszterektől, sulykolta belém egykor nagybátyám. Ezek a jól öltözött úriemberek a jól értesültek fölényével férkőznek a bizalmunkba, s adnak tuti tippeket. Mindenkinek mást mondanak, így valaki majd csak eltalálja az igazit. Emberünk aztán felkeresi őt a kasszánál ? ahol a befutó után nem sokkal már fizetik is a nyereményt ?, hogy kérje részét a bevételből. Csak arra kell vigyáznia, nehogy egy átvert vesztessel találkozzon. Ha mégis megtörténik, fennhangon szidja a lovat, szidja az istállót, csalásról beszél. Mindig lesz balek, akit be tud csapni, mert a lósportban különösen igaz az a mondás, hogy amíg lótrágya van, veréb is van. Vigyázzunk, hogy be ne etessenek, nehogy mi legyünk a verebek!

Szóljon hozzá!