ZETApress

Bírósági történetek ? 35

A ?70-es évek elején furcsa bűncselekmény-sorozat tartotta rettegésben az angyalföldi családokat. Valaki a telefont felhasználva követte el disznóságait. Módszere példa nélküli volt a hazai kriminalisztika történetében. Szerencsére azóta sem talált követőre!

S hogy mi is történt 87 esetben? Hősünk találomra feltárcsázott egy telefonszámot. Ha gyermekhangú 10-12 éves kislány vette fel a kagylót, a szülei iránt érdeklődött. Nincsenek itthon ? hallotta nagyon sok esetben. Nem is lehetnek ? felelte ?, mert nálam vannak a rendőrségen. Ütöm-verem őket, de te megmentheted mindkettőjüket! ? folytatta a megszeppent kislánynak. ? Horváth százados vagyok (később őrnaggyá léptette magát elő), s ha megteszed, amit mondok, nem bántom őket. Van otthon literes üveged?

A kislányoknál mindig volt. Megkeresték, s várták a további utasításokat Az ördögi parancs ezután következett. ? Vesd le a bugyidat, s ülj bele az üvegbe! ? utasította a kislányt, s ő a szüleit féltve nem mert ellentmondani. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy hazudhat is, hisz a telefonáló úgysem látja, mit csinál? Mind a 87 gyerek beleült az üvegbe, s az állítólagos rendőrtiszt a telefonban hallgatta sikolyukat, vergődésüket. Mert az talán mondanom sem kell, hogy az aktus a kislányoknak csöppet sem volt élvezet.

A nyomozóknak annyit sikerült megállapítani, hogy a telefonok a Lipót-központon keresztül történtek. Megszervezték a lehallgatást. Akkor még ez sokkal egyszerűbben ment. Nem kellett hozzá igazságügy-miniszteri engedély.

A telefonok mindig fél 4 és fél 5 óra között történtek. Ebből arra következtettek, hogy a tettes 3 óráig dolgozhat valahol Angyalföldön, s utána vagy fél óra alatt talál üres telefonfülkét a közelben, vagy megbújik a munkahelyén, míg a kollégái hazamennek. Végül az előbbi megoldás volt az igaz.

Megfigyelők a telefonközpontban

Az alezredes és kollégái délutánonként bementek a Lipót-központba, s minden nyilvános telefonba belehallgattak. Közben járőr kocsik tucatjai szállták meg a kerületet. Végül a sokadik napon a tettes jelentkezett. A Váci úti villamos-remíz melletti nyilvános fűikéből jött a hívás. A legközelebbi rendőrautó már indult is a helyszínre. A tetten érés tökéletesen sikerült. ?Horváth úr?, akiről kiderült, hogy az Egyesült Izzóban teljesen más néven dolgozik, kigombolt nadrágban élvezkedett, s közben a telefonban hallgatta az egyik kislány sivalkodását. Épp a beteljesülés pillanatában ütöttek rajta. Jó, hogy le nem spriccelte a rendőröket!

A házkutatás során még számtalan spermafoltos alsógatyát találtak a legénylakáson. Furcsa, hogy még ki sem mosta őket. Kihallgatásán az indíték is kiderült. Egyszer tévedésből egy idős hölgyet hívott fel. A telefon valahogy mellékapcsolt. Otthon van a férje? ? kérdezte teljesen váratlanul. Nincs, felelte a gyanútlan hölgy. Nem is lehet, mondta az ál Horváth, mert most ütötte el a villamos. A néni ekkor sikoltozni kezdett, s a férfit hirtelen szexuális izgalom fogta el. Ezután találta ki a telefonos élvezkedést.

A bíróság bűnösnek találta és négy és fél évre elítélte. A váci börtönben várta a szabadulást. Az elfogását végző rendőrtiszt megígérte, hogy gondja lesz rá. Segíteni fogja szabadulás utáni beilleszkedését. Erre mégsem kerülhetett sor. A rabot ? mint mindegyiket ? hajnali ötkor szabadították volna. Hősünk ezt nem bírta kivárni. Hajnali 4-kor, egy órával a szabadulása előtt szíve megszűnt dobogni. A nagy izgalom, a szabadság utáni vágy megerőltető volt számára. A kislányoknak tehát nem kell az esetleges visszaesésétől, bűnismétléstől tartaniuk!