ZETApress

Bírósági történetek ? 30

Lakást cserélni távolról sem veszélytelen manapság ? tudhattuk meg nemrég egy büntetőügyben ?, mert a feleség könnyen elveszítheti közben házastársát. Ez történt nemrég Nagynével is, akit a ?90-es évek elején ültettek a vádlottak padjára. Volt férje jelentette fel rablásért.

Nagyék két kiskorú gyermekükkel egy százéves kültelki bérházban laktak. Fürdőszoba sem volt, a gyerekek lavórban mosakodtak. Gyűjtötték a pénzt, nézték a hirdetéseket, és sikerült egy összkomfortos tanácsi panellakást találni a város másik végében. A cserepartner egy elvált fiatal nő volt, Ma sem értem, miért vágyott alacsonyabb komfortfokozatba? Lehet, hogy a rezsi volt neki sok, vagy a pénz jött jól, amit a cseréért kapott.

A cserével járó papírmunkát a férj, s a magányos nő ? Virághné ? intézte. Egyre többet voltak együtt, egyre inkább összemelegedtek. Végül úgy döntöttek, hogy Nagy nem megy el családjával a lakótelepre, hanem itt marad Virághnéval a megszokott falak közt. Még anyagilag is jól járt, mert az összespórolt pénzt újdonsült élettársával együtt élhették fel.

Nagyné elvitte a két gyereket, de nem akart lemondani férjéről. Hallani sem akart a válásról. Hétvégeken visszajárt az elcserélt lakásba, és különböző indokokkal próbálta magával vinni a férjét. Nem zavarta, hogy folyik köztük a válóper. Rendszeresen jött, kiabált, botrányt okozott.

Nagy többször kérte a rendőrök segítségét, de a családi botrányba a zsaruk sosem voltak hajlandók beavatkozni. Intézzék el egymás között! – mondták.

Egy augusztusi, forró vasárnapon Nagyné újra megérkezett. Most egészen furcsa mesét talált ki. Állítólag a kaputelefonján idegen gyerekek durva szövegeket kiabálnak fel neki, s a férje menjen oda megvédeni őt. Bírói kérdésre sem tudta elmondani, milyen védelemre gondolt. A férfi mégsem állhatott a kapu előtt lesben egész nap. Mégis szerette volna a férfit magával vinni, s egyre hangosabban kiabált a gangon.

Hová tűnt az aranylánc?

Nagy egy szál gatyában rohant ki a lakásból. Reggel volt, akkor ébredt, s az asszonyt lelökte a lépcsőn. Csontja nem tört, a látlelet nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket tanúsított. A feljelentő mégis a férfi lett. Rögvest a rendőrségre ment, s elpanaszolta, hogy felesége kitépte a nyakáról a hatvanezer forintos aranyláncát, s elvitte. A vád így rablás lett. Ő is vetetett fel látleletet, s a nyakán látott az orvos különböző nyomokat. Tanúnak Virághnét jelentette be.

A tárgyaláson egyre inkább ellentmondásba keveredett. Már az is furcsa volt, miért alszik valaki vastag lánccal a nyakán? Azt sem értette a bíróság, hová dughatta volna el hirtelen a lépcsőn leguruló Nagyné az ékszert. Igaz, a férfi előbb azt mondta, hogy hosszú fekete bőrkabátja zsebébe rejtette, de a kánikulában az asszonyon csak egy zseb nélküli miniszoknya, s egy trikó volt. A bőrkabáttal a férfi alaposan túllőtt a célon. Szavahihetősége egyre inkább megdőlt.

Hosszas kihallgatás után Nagy végre megtört. Bevallotta, hogy feleségét hamisan vádolta, az aranylánc otthon van eldugva. Idegesítette már az asszony állandó zaklatása, a rendőrök tehetetlensége, s így akart tőle végleg megszabadulni. Abban bízott, hogy rablásért néhány hónapra, esetleg évekre becsukják, meg a pénz ? a hatvanezer forint ? is jól jött volna. Eszébe sem jutott, hogy ezt az asszony egyébként is csak részletekben fizethette volna ki. Az ?okos? Nagy azt hitte, hogy a bírósági ítélet értelmében az állam majd megelőlegezi neki. Végül Nagynéval szemben a vádat elejtették, helyette Nagy és hamisan tanúskodó élettársa került a vádlottak padjára. Az ítélettel bebizonyosodott a közmondás: aki másnak vermet ás, maga esik bele!