Előrelátó kft.
Bírósági történetek ? 29
Hollós úr nyugati kocsit akart. 1991. áprilisát írtunk, s egyre-másra alakultak az importáló kft-k, bt-k. Emberünk, is felkereste az egyiket. Felajánlották neki, hogy Olaszországban vegye meg az autót, s a kft. segít a vámmentesség megszerzésében. Hollós rövidesen haza is hozott egy saját nevére írt Mercedest. A határon a kft. ügynökeként mutatkozott be, aki cégének hozza a gépcsodát. Már csak a vizsgáztatás, s a magyar rendszám hiányzott.
Egy kocsi nem kocsi ? gondolta újgazdag barátunk, s néhány hét múlva megismételte a tranzakciót. Most egy BMW-t hozott be hasonló módszerekkel. Ha megvárta volna az első kocsi forgalomba helyezését, most nem állna mindkét gépcsoda a vámraktárban, s nem kéne hősünknek a bíróságra járnia. Csalással, deviza bűntettel vádolják, és futhat a pénze után. Igaz a tárgyaláson egy fantomvevőre hivatkozik, aki segítette odakinn.
Mint elmondja, egy német úr ? nevezzük Schmidtnek ? a kft. képviselőjeként vásárolta neki a kocsit odakinn. Schmidt úr fordította a magyar szót olaszra, s Hollós csak jóval később, de még Taljánországban tudta meg, hogy a kocsit nem a kft, hanem az ő nevére írták. Állítólag tiltakozni akart, de a papírok kijavítása hosszadalmas lett volna, az olaszok sem vállalták, így aztán a kocsit sajátjaként hozta be az országba. Pár hét múlva a BMW-vel ugyanez az eset megismétlődött, s furcsa módon a vevő ott is csak később vette észre a tévedést. Pedig másodszorra már illett volna figyelnie!
Átíratást a kocsi magyarországi első tulajdonosának nem kell fizetni, így Hollós legalább tízezer forinttal károsította meg a költségvetést azáltal, hogy nem a kft-től vette meg itthon az autót, hanem kinn az olaszoktól. Vámot azért nem fizetett viszont, mert szerinte a kft-ből vette a kocsit, s odakinn csak a szín- és típuskiválasztás miatt tartózkodott, így aztán egy rókáról két bőrt akart lehúzni.
A bajok a műszaki vizsgán kezdődtek, mert a vámpapírok rendezetlensége miatt a forgalomba helyezés elmaradt. Az azonnali feljelentés miatt a kocsikat már ki sem hozhatta a vizsgahelyről. Hogy van-e Schmidt úr, vagy a vásárlást Hollós egyedül végezte odakinn, senki sem tudja. Az is kétséges még, honnan volt a sok valuta, vagy az illegálisan kivitt forinttal egyenlítette ki a vételárat Olaszországban?
A kft időközben megszűnt, de a sokadik tárgyalásra a vádlott furcsa bizonyítékot kreált. Egy dátum nélküli vámkezességi papírt. Ezen a cég azt állítja, hogy a vámilleték megfizetéséért kezességet vállal részére a behozott, a kft tulajdonát képező kocsiért. A stencilezett papírra a típust, rendszámot utólag írták rá. Vámbélyegző sincs rajta, az eredeti állítólag Rábafüzesen van, ott keresse a bíróság. Ez a példány viszont eléggé gyűrött ahhoz, hogy két évvel ezelőtt megírtnak látsszon.
Az ügy érdekessége, hogy ilyen vámkezességi nyilatkozatot csak 1992. április 3-án vezettek be, az új országos vámparancsnok kinevezésekor. Hollós úr ügye pont egy évvel korábban, még 1991. áprilisában volt. Lehet, hogy a kft már akkor sejtett valamit? A rábafüzesi válasz nem ezt igazolta, a papírnak nyoma sincs. A vádirat így okirat-hamisítással is bővült.
