Hajléktalan, de nem földönfutó
Bírósági történetek ? 25
A húsz év körüli fiatalok vidékről jöttek fel a fővárosba, hónapokkal ezelőtt. Korábban nem is ismerték egymást, mégis haverok lettek. Lakásuk nem volt, a pályaudvarokon aludtak. Legutóbb is a Nyugatiban, a padokon szerettek volna pihenni. Balszerencséjükre takarítani kezdték a várótermet, ezért a rendőrök kiküldték őket a hideg éjszakába.
A négytagú banda unalmában egy körúti butikot nézett ki magának. Éjszaka lévén kevesen jártak arra. Könnyen ment a behatolás. Egy odabenn talált jókora sportszatyorba kezdték pakolni a márkás melegítőket, dzsekiket, edzőcipőket. Közben valakinek feltűnt odakinn a betört kirakat, telefonfülke is volt a közelben, s csodák csodája, a rendőrjárőr is időben érkezett. Tetten érte a fiatalokat. Tagadniuk felesleges lett volna. A holmik is mind egy szálig előkerültek.
Ha a rendőr betörőt fog, késedelem nélkül meg kell kezdeni a házkutatást. Ki tudja, hányadik betörésük, lehet otthon sok-sok lopott holmi elrejtve. Most is ezt kellett volna tenni, de egy hajléktalannak nincsen lakása. Mivel ilyenformán idézhető címe sincs, őrizetbe vették a fiatalokat. Ők sem nagyon tiltakoztak ellene. A fogdában legalább meleg van. Nyolc napon belül bíróság elé állították őket. Felfüggesztett börtönre számítottak valamennyiben, vagy csak ejnye-bejnyére. Korábban sosem voltak büntetve.
A bíró előtt természetesen a rendőröket hibáztatták tettük elkövetéséért. Ha nem küldik ki őket a Nyugatiból, békésen alszanak és eszük ágában sem lett volna betörni. Sosem tettek még ilyet, nem is értik, hogyan tehették? Csak unalmukban törték be a kirakatot!
A cselekmény feltárásakor a bírák mindig megkérdezik, hány szatyorral indultak betörni. Ebből az előre megfontoltságra lehet következtetni. Most is ez történt, s mint kiderült a fiúknál egy sem volt. A bírónak így váltak gyanússá. Személyi körülményeik iránt érdeklődött. Miben tartották a váltás ruhát, fehérneműt, szappant, ha semmi nem volt náluk?
Viszonylag tiszták voltak, valahol korábban is kellett mosakodniuk. Az egyik fiú aztán elszólta magát, hogy egy hajléktalan-szállón van a holmijuk, ott vannak a szekrényeik. Történt-e ott házkutatás? ? kérdezte a bíró, s a fiúk arcára kiült a döbbenet. Érezték, hogy vesztettek.
Az ügyész ? aki azonnal tudta, mire gondol a bíró ? indítványozta az eljárás felfüggesztését, és kérte a házkutatást a hajléktalanszálláson. A rendőrök egyenesen a tárgyalóból vitték oda a fiatalokat. Szekrényeikben nagyon sok, korábbi betörésekből származó holmit találtak. A rendőrségi kihallgatásokon aztán sok más bűncselekményt beismertek. A rendőrség felgöngyölítette az ügyet, s levonhattak belőle egy fontos tanulságot: a hajléktalan is lakhat valahol!
