ZETApress

Bírósági történetek ? 4

Felhőtlen kalandnak indult, s a bíróságon ért véget H. János és F-né románca. Amikor a fiú kocsiján pásztorórára indultak, még nem gondolták, hogy a titkos kalandról hamarosan az egész vállalat beszél. Munkahelyükön ismerkedtek meg. A fiú csak pár napja dolgozott. Gyermekkori közúti balesete, fejsérülése miatt egyébként se maradt meg sehol két hónapnál tovább. Hirtelen haragú, de amúgy jóindulatú gyerek. Csak akkor támad, ha felbosszantják, akkor viszont nem nézi, hová üt és mekkorát. Mindene az autózás.

Már húszéves is elmúlt, mégis édesanyja tartja el. Nem tagad meg semmit fiától. Legutóbb egy használt autóval lepte meg. Nem zavarta, hogy a fiú volt már alkalmassági vizsgálaton, de az orvos örökre alkalmatlannak tartotta a gépjárművezetésre egészségi állapota miatt. Ezért nem is lehet sosem jogosítványa. A bajt végül is ez a kocsi okozta.

A csinos munkatársnőnek ? mellesleg férjes asszony egy kisgyermekkel ? igencsak megtetszett a fiú, s rögvest megbeszélték, hogy autókázni mennek. Olyan végcélt választottak, ahol zavartalanul egymáséi lehetnek. Hogy a fiúnak van-e jogosítványa, fel sem merült az ismerkedéskor. Csak egy cél lebegett előttük, a mielőbbi édes-kettes. Talán már a leendő aktusról ábrándoztak, mikor egy kerékpáros gyerek jött szembe a főútvonalon, s nekik is épp akkor kellett balra kanyarodni.

Az ütközéskor a gyerek elbukott, de különösebben nem sérült meg. Hőseink mégis pánikba estek, s elhajtottak a helyszínről. Igaz, nem jutottak messzire, többen üldözőbe vették, s megállították őket. Vissza kellett térni a helyszínre. János kiszállt a kocsiból, megnézte a gyereket, az asszony viszont végig a kocsiban maradt. Félt, hogy felismerik, s a férje is tudomást szerez a légyottról. Mivel nem szállt ki, ő is elkövette a cserbenhagyás vétségét. Ezért kellett felelnie.

János felajánlotta a gyereknek, hogy kórházba viszi, de az nem volt hajlandó beülni abba a kocsiba, ami az imént ütötte el. Érthető módon, egy ilyen vezetőben valahogy nem bízott. Nem kell a segítség, mondta, mire János most már végérvényesen elhajtott a helyszínről. Nem hívott mentőt, nem intézkedett a gyerek, elszállításáról. Az asszony ? aki ki se szállt a kocsiból ?, szintén elmulasztotta a segítségnyújtást. Rövidesen a rendőrök kopogtak lakásukon. Jánost vérvételre vitték, de az eredmény negatív volt.

A bírósági tárgyaláson már szánták-bánták tettüket, de ez már későn volt. János négyhavi börtönt kapott két évre felfüggesztve, míg az asszonyt 18 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta a bíróság. Karácsony előtt a pénznek jobb helye is lehetett volna. A férj is tudomást szerzett a kicsapongásról, de megbocsátott, s elkísérte feleségét a tárgyalásokra. Ha a nő nem esik pánikba, hanem kiszáll segíteni, most nem ültek volna a vádlottak padján. Mint a bíró elmondta, bármely utcán fekvő sérültnek, vagy betegnek köteles segítséget nyújtani minden arra haladó, pláne az, aki a sérülést okozza.

Jánost a jogosítvány nélküli vezetés és sérülésokozás mellett ugyancsak felelősségre vonta segélynyújtás elmulasztásáért is a bíróság. Az indoklásból kitűnt, hogy egy gyermekkorútól nem lett volna szabad elfogadni á visszautasítást, rajta mindenképpen segíteni kellett volna. Felnőtt sérültnél más lenne a helyzet, a gyerek viszont nincs még tisztában a baja nagyságával. Őt nem lett volna szabad magára hagyni a helyszínen, hanem gondoskodni kellett volna kórházba szállításáról!