ZETApress

Epizódok egy mentős életéből ? 9

A fővárosi kórházak más-más feladatra specializálódtak. Vannak, ahová terület elvek alapján veszik fel a beteget, mások ügyeleti rend szerint üzemelnek, míg vannak olyan országos intézetek, ahová másik kórház utalja át az ellátásra szorulót. A kórházak közötti betegszállítás is természetesen mentőfeladat. A szállítások sürgősség alapján lehetnek azonnalisak, 3-6 órán belüliek, vagy alkalmiak. Minket az azonnali feladathoz riasztottak rádión.

Épp az István Kórház Idegosztályán tartózkodtunk, egy epilepsziás férfit adtunk át. Az utcán szedtük össze, így alaposan beszennyezte ruhájával a kocsinkat. Már indultunk volna haza takarítani, mikor megszólalt a rádiónk. A KICS épp tartózkodási helyünkről, az István Kórház Idegosztályáról diktált sürgős átszállítást az Amerikai úti Idegsebészetre.

Fiatal nő volt a beteg, aznap reggel került be eszméletvesztéssel. A komputertomográf ? CT ? hatalmas területű agyi bevérzést mutatott ki nála. Csak az azonnali koponyaműtét menthette meg az életét, hisz a vérzést el kellett állítani, s a nyomott területet fel kellett szabadítani. Az idegsebészek is várták a beteget, mielőbb el akarták kezdeni a műtétet, hogy megszűntessék a könnyen végzetessé váló agynyomást.

Essen most néhány szó a CT-ről, mivel írásaimban a fogalom többször is előkerül. Ez egy speciális röntgenvizsgálati eljárás, melyet közel harminc éve vezettek be az egészségügyben. Lényege, hogy a beteg testrészről ? rendszerint az agyról ? számos rétegfelvételt készül más-más irányból. A felvételek nem röntgenfilmre, hanem a számítógép memóriájába kerülnek, melyek aztán színesben kiprintelhetők, illetve floppy-lemezre rögzíthetők. A betegnek nem kell egy csomó röntgenfilmet magával vinnie, elég csak egyetlen lemezt. Komputeres technikával a felvételek egymásra is vetíthetők a számítógép képernyőjén, így az időbeli folyamat is könnyen nyomon követhető.

Kocsitakarítás csak az állomáson

A kórházban is van víz, vödör, rongy és Ultra, mégsem kezdtük meg a takarítást. Ápolónk úgy döntött, az Ideggyógyászat előtt, a hozzátartozók szeme láttára mégsem kezdi el kisúrolni a kocsipadlót, lemosni a sarat a hordágyról. Beszólt KICS-nek telefonon, s engedélyt kért a Delej utcába bemenni, s az állomáson takarítani. A távolság két kilométer, az időveszteség közel egy óra, de a beteg addig is kórházban, tehát orvosi felügyelet alatt van. Arról, hogy most is vérzik, nem beszélt. Ő úgysem köteles ismerni a CT-leletet. Mentőtisztünk ? ötödéves medika ? egyetértett a javaslattal. Végül a KICS beengedett az állomásra bennünket, s hogy ne legyen késés, 3 órán belülire vette a feladatot. Az állomáson aztán volt időnk a takarítás után kávézni, étkezni, tisztálkodni. Attól sem kellett félnünk, hogy egyéb feladathoz irányítanak, hiszen mi már komoly feladatot, eszméletlen agysérült szállítását végeztük.

A közel egyórás időveszteség miatt ebédidőben érkeztünk az Amerikai útra. A minket váró orvos is megéhezett közben, így húsz percig is eltartott, míg egy illetékes előkerült, s eldöntötte, hogy egyáltalán átveszi-e a beteget. Utána már csak az intenzív osztályra kellet szállítanunk. Közben a hozzátartozó folyton morgott, s szidott minket a késésért, de nem vettük tőle zokon. Miért is haragudtunk volna rá? Már azelőtt jól elbeszélgettünk, hogy a mentőállomásra bementünk takarítani. Már akkor meggyőztük, hogy az ő érdekükben történik a késés. Azt akarjuk, hogy tiszta mentőautóban utazzon!

Mint pár nap múlva a kórháztól megtudtam, az agyműtét sikerült, a nő azóta túljutott az életveszélyen. Akár fel is lélegezhetnénk, az időveszteség lám nem okozott gondot. Remélem az is kiderült, hogy az agyállomány sem károsodott tovább a takarításból adódó közel másfél órás vérzéstől. Egy átadás utáni újabb CT-vizsgálatból, s a korábbival való összehasonlításából bizonyára fény derült erre is. Nem tudom, hogy vizsgálták-e ezt is, de miért is tudhatnám? A beteg későbbi sorsa úgysem a beszállítókra tartozik.