ZETApress

Amikor az átfogó arculat meghatározó kampányba belekezdtünk, el kellett gondolkoznunk azon, milyen is a Centrál Színház arca? A válasz csak látszólag bonyolult. A Centrál Színház arca olyan, mint mindenkié: nép-szerű! ? tudtuk meg a délutáni sajtótájékoztatón Puskás Tamás igazgatótól. Fotóink Lantai József felvételei.

A Centrál Színház első pillanattól kezdve a szórakoztatást tűzte célul maga elé, mert egyetlen pillanatig sem tagadta meg színháztörténeti elődjét, a Vidám Színpadot. Abba költözött bele, és azt alakította át a saját koncepciója szerint. E koncepciót meghatározza a 435 személyes nézőtér és a Révay utca hely-szelleme. Ez mégsem jelent gatyaletolós bohózatokat és habkönnyű szórakoztatást, mert folyamatosan tágítjuk a szórakoztató előadások műfaji körét. 2008 őszén Shakespeare: Velencei kalmárjával tettük le a névjegyünket Centrál Színházként, és ma már természetes, hogy a repertoárunkon van a Jó zsaru ? rossz zsaru és a Mégis, kinek az élete? Elhoztuk melléjük Londonból az Egy nyári éj mosolyát.

A megörökölt közönség átalakult, érkeztek az új kíváncsiak. Ez tette lehetővé, hogy a Centrál Színház túllépje a tavalyi évadban a százezres éves nézőszámot. A nézői bizalomnak köszönhető bevétel egy részét áldozzuk arra, hogy a Centrál Színház azt jelentse mindenkinek, amit az induláskor elhatároztunk: igényességet a mulattatásban, gondolkodást a szórakoztatásban! A Centrál Színház színész- és néző központú hely. A budapesti színházi előadások jelentős részét színházművész rendezők készítik és fontos is, hogy legyenek államilag finanszírozott, kísérletezésre alkalmas színházi terek. A Centrál Színház nem ilyen. Ide a színészek nevére jön a néző, ők azok, akik szavatolják a minőséget. A nézők szeretik ezt, és a színészek is hálásak érte, hiszen a legnagyobbakat kötöttük magunkhoz.

Évek óta azon dolgozunk, hogy az elérhető és alig egyeztethető legnagyobb színészekkel dolgozhassunk együtt. Évek óta adják a Centrál Színházhoz a nevüket: Básti Juli, Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter, Stohl András, Szabó Győző, Szemenyei János, Kovács Patrícia, Scherer Péter, az elmúlt évadban hozzánk kötődött: Jordán Adél, Bereczki Zoltán, az idei évadban nálunk játszik majd: Schell Judit, Jordán Adél, Kulka János. Társulati tagjaink: Pokorny Lia, Borbás Gabi, Schmied Zoltán és Botos Éva, Papp János. A fiatalok közül: Szilágyi Csenge , Ágoston Katalin és Vári-Kovács Péter. Mindezért akartunk megjelenni a plakátjainkkal a köztereken, hirdetéseinkkel a közlekedésben és reklámjainkkal az interneten. Figyeljenek ránk, mert jövünk!

Michael Frayn: Függöny fel!

A komédia látszólag könnyű szórakozás. Bepillantás a kulisszák mögé, egy egykor talán jobb sorsra érdemes színházi társulat életébe. Közelebbről azonban mi vagyunk ez az összedőlni készülő színház, amelyben elvállalt szerepünk szerint, kisebbet vagy nagyobbat hibázunk. Bűnről szó sincs. Mindenki csak egy kicsit önzőbb, mint kellene, csak egy kicsit egoistább, csak egy kicsit számítóbb, és máris minden összedől, leomlik. Holott csak néhány tányér szardínia jön-megy, valaki figyelmetlenül kaktuszba ül, és sajátos útjára indul egy whiskys üveg. A szereplők: Pokorny Lia, Schmied Zoltán, Bereczki Zoltán/Szemenyei János, Szilágyi Csenge, Cserna Antal, Botos Éva, Ágoston Katalin, Vári-Kovács Péter, Papp János. Rendező: Puskás Tamás.

Pataki Éva: Edith és Marlene

A decemberi kis-színpadi bemutatónk egy zenés játék. Rendezője Mészáros Márta, akinek évtizedek óta munkatársa a darab írója. A rendezőnő nem először teszi színpadra a darabot, de számíthatunk arra, hogy új és újabb mondanivalója van a nőkről, a női sorsokról, a két megfellebbezhetetlen nagyságú sztár apropóján, akik személyükkel meghatározták a XX. századot és az abban kialakult női ideálképet is. Nálunk Nagy-Kálozy Eszter és Botos Éva kelti majd életre a két különböző, de nagy horderejű pályát magába foglaló életet, művészi sorsot. Találkozásuk nem csak a különbözőségekre és az azonosságokra mutat rá, de alkalmat ad 15 világsláger eléneklésére is.