ZETApress

A belvárosi Pallasz Páholyban mutatták be Psota Irén: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! ? című könyvét, mely a művésznő sorrendben második férjével, Molnár József belsőépítésszel eltöltött másfél esztendejéről szól. A Nemzet Színésze a dedikálások után nehezen, de nagyon kedvesen állt rendelkezésünkre. ? Művésznő! Pár évvel ezelőtt Haumann Péter művész úrtól azt kérdeztem, hogy kit tart a legnagyobb átváltozási művésznek, s azt mondta, hogy a Psota Irént! ? kezdte Szarvas István a beszélgetést.

Imádom Pétert! Minden előadáson, amin együtt játszottunk egy párban ? hál? istennek jó párszor előfordult ?, ott álltam a színfalak mögött, amikor csak ö volt a színpadon, és halálra röhögtem magam rajta. Nagyon szerettem vele játszani.

Bizonyára emlékszik rá, hogy 1966-ban volt egy filmje ? a Gertler Viktor rendezte És akkor a pasas volt a címe ?, ahol nagyon sok átváltozása volt. Emlékszik hány?

Azt nem tudom, hogy hány volt, de mindig irigyeltem az akkori partneremet, Sinkovits Imrét, aki a filmben egy rendezőt játszott és olyan édes volt, annyira szerettem. Imre a film végén egy öregembert játszott, én meg egy koldus asszony voltam. Benéztem az ablakon karácsonykor, és azt mondtam neki: ?Te mindig szebb vagy, mint én?. Imádtuk egymást. Én azt hiszem, hogy nagyon jól voltam a partnereimmel. Hála Istennek.

A sok fergeteges alakítás közül is kiemelkedik Makk Károly 1958-ben készített filmje, a Ház a sziklák alatt. A púpos Tera szerepe nem volt könnyű. Hogyan lehetett átélni?

Hát Édesem, este levettem a púpomat és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel. A következő filmben bárénekesnőt játszottam, ez volt a Felfelé a lejtőn.

Ebben volt a Művésznő a Sebes Maca énekesnő és itt énekelte a kor nagy slágerét: A barna bőrű hableányt.

Visszatérve az átváltozásokra, láttam a Törőcsik Marika olyan átváltozását, amit egy A betűvel kezdődő orosz rendező darabjában csinált Szolnokon, amit soha nem felejtek el. Mari egy 60 éves színésznőt játszott, lement a függöny, és amikor újra felment már 16 éves kislány lett. Őt tartom a legfantasztikusabb átváltozónak.

Ön kétszer is kapott Kossuth-díjat, 1966-ban és 2007-ben. Ilyen színésznő nem sok van. Emlékszik az átadási ünnepségekre?

Természetesen! Hát lehet azt elfelejteni? 1966-ban a Jermáért kaptam, ebben Agárdy Gábor volt a partnerem. Nagyon sok támadás ért a kollégák részéről, hogy ilyen fiatalon kaptam meg. Ugyanígy járt Sinkovits Imre is. Gyűlöltek minket.

Művésznő, bizonyára ismert Ön előtt, hogy Huszti Péter rendezte a Karinthy Színpadon a Szomorú vasárnapot.

Persze, hallottam róla. Imádom Pétert!

Én is nagy tisztelője vagyok. Mikor beszélgettem vele a darabról, elküldött Müller Péterhez.

A közeljövőben lesz két előadása a Szomorú vasárnapnak, jöjjön el ha érdekli!

Kíváncsi lennék a művésznő véleményére. Müller Péternek is mondtam, keveslem, hogy három szereplővel játszák. Rontja az illúziómat, hogy a pincér úgy váltja a szerepeket, hogy ki se megy átöltözni.

Ez így helyes!

Ezt mondta Müller is, hogy csak ez lehet a megoldás.

Hát Édesem, Müller egy tüneményes pali, most lesz vele dedikálásom a Madách Színház Tolnay termében. Visszatérve a darabra, ez egy háromszemélyes mű. Van a zongorista, a Seres, a felesége és a pincér. Mi baj van, hogy nem megy ki átöltözni? Ez nem illúzióromboló. A pincér játssza több ember szerepét. Én imádom ezt, a világon a legnagyobb dolog, hogyha egy színész meztelenre vetkőzik, már nem a szónak a szoros, hanem a nemes értelemben. Ez a legnagyobb dolog azt nézni.

Ezt mondta Müller is. Biztos bennem van a hiba.

Egyetértek! Magában van!

Hogyan jutott eszébe ez a zseniális könyvcím: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!

Tudja, a végrendeletünkre azt írjuk, hogy csak halála után bontandó fel, ugye? Gondoltam, ennek az ellenkezője, hogy csak halálom előtt olvasható el, de ez egy csacsiság. Ennek van egy felcsengje, és egy tudományos megfogalmazása is, csak halálom után bontandó fel. Ez az eredeti. Ezt én kivicceltem, ezt nagyon sokat csinálom. Képzelje, van, aki azt mondja erre, hogy ugye nem akar meghalni a művésznő?

Na de aki szellemileg ilyen friss és ilyen fiatalos, mint Ön!

Nem úgy értem, de komolyra veszik.

Körülbelül öt éve szerepeltem egy filmben ahol a művésznő is játszott. Nem tudom a címét, a filmgyárban volt a forgatás. Nagy élmény volt. Hadd mondjak egy őszinte vallomást: sokkal jobban néz ki, mint akkor, és fiatalosabb. Ismerhette a rendezőt, mert állandóan Önnel foglalkozott!

Nem ismertem, halálra idegesítettem őt és ezért mindig hazaküldött korábban. Most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Olasz film volt és képzelje, a jelmeztervező belém szeretett és megkérte a kezemet.

Ebből a nagyon sok filmből ki tud emelni egy-kettőt, amely nagyon közel áll Önhöz, vagy mindegyik egyformán kedves?

Nem helyes így megfogalmazni a kérdést! Mindegyikben volt öröm, mindegyiket én szültem az én gyerekem volt. Magyarul simogattam, babusgattam, egyiknek rossz volt a kis keze. Egyszóval én szültem.

Magát a szerepet?

Igen a szerepet. Az én gyerekem volt.

Szóval egy rendező megadja, és akkor Ön csiszolja?

Nem csiszolom, rögtön tudom. Elolvasom és tudom. Kiss Manyi volt ilyen fantasztikus, bejött egy olvasópróbára, fogalma sem volt, hogy miről szól, és már úgy olvasta figurát, mintha rég ismerte volna.

Beszéljünk a 2007-es Kossuth-díjról! Én is ott voltam a Parlamentben. Mindenki örült neki és óriási taps volt!

Igen, így volt. Felhívott Kovács András, aki benne volt az odaítélő kuratóriumban. Azt mondta, 30 éve ül ott a helyén, de soha ekkora tapsot nem kapott senki, mint én.

Végül beszéljünk a kutyusról! Hány éves?

Azt hittem, Raksányi Gellért Kutyut kérdezi, mert őt is nagyon szeretem. A kutyusomat imádom, már 13 éves ? mondta Psota Irén. Nem csak udvariasságból nem faggattuk a művésznőt koráról, hanem mert köztudott, hogy a napokban köszöntötték őt pályatársai a Madách Színházban, 80. születésnapja alkalmából.