Indiai táncgála az IBS Színpadon
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház lép fel november 23-án, vasárnap este 7 órakor az IBS Színpadon. Klasszikus bharatanátjam darabok, átiratok, néptáncok, részletek lesznek a Táncszínház táncjátékaiból. Előadják a Táncszínház tagjai: Bánás Eszter, Domak Nikoletta, Kovács Beáta, Kovács Viktória, Kunvári Kriszta, Pap Réka, Sándor Éva, Somi Panni, Somogyi Eszter és Zboray Antónia. Vendég az ausztriai Szirmay Vera, odisszí táncművész lesz. Rendezte Somi Panni, támogató a II. Kerületi Önkormányzat. Jegyek 2500 forintért kaphatók.
A Táncszínház
A Sivasakti Kalánanda Táncszínház 1997-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Dél-India klasszikus táncát, a bharatanátjamot, megismertesse és megszerettesse a magyarországi közönséggel. Az alapító, Somi Panni, ekkor már 6 éve, 1991-óta tanított indiai táncot Budapesten. Sok szóló és a tanítványokkal közös csoportos előadás előzte meg a Táncszínház létrejöttét. Az első pár év a bharatanátjam repertoár bemutatásával, feldolgozásával telt. Később a klasszikus darabokból táncszínházi átiratok születtek, majd megjelentek az első kortárs koreográfiák, melyek már a Táncszínház új stílusának kialakulását jelezték.
A továbbra is rendszeres klasszikus előadások mellett megszületett az első teljes estés kortárs darab Angyalok a kocsmában (Merlin Színház, 2005.) is, ami mind témájában, mind megjelenésében eltért az együttest egyébként jellemző indiai stílustól. 2007-ben létrejött az Ánanda lílá (Nemzeti Táncszínház, 2007.), valamint a Kalava kúttu (Nemzeti Táncszínház Karmelita Udvar, 2008.) című darab, mely indiai hangulatokat, emlékeket hivatott elmesélni klasszikus és teljesen újszerű koreográfiák segítségével.
Mint az első indiai tánctechnikát használó magyarországi együttes a Sivasakti Kalánanda Táncszínház számos alkalommal kapott meghívást hazai és nemzetközi fesztiválokra, kulturális gálákra, különféle televíziós műsorokba.
A bharatanátjam
A bharatanátjam Dél-India klasszikus tánca. Jelenleg kizárólag színpadi műfaj. Az elmúlt évszázadok során két különálló műfajból fejlődött ki. Egyik őse az a szakrális női tánc, amelyet a hindu templomokban élő táncosnők az istentisztelet részeként adtak elő. Másik őse pedig az a színjátszó technika, amelyet a klasszikus indiai színház fejlesztett ki. A drámákat, táncdrámákat férfiak és nők is játszották. Kézjelekkel, testtartásokkal, mimikával elevenítették meg a darab szereplőit. Ezeknek a technikáknak a felhasználásával született meg a mai bharatanátjam, mely élő műfajként nem csak a múlt emlékének ápolására, hanem mai darabok létrehozására is alkalmas.
Az odisszí
Az odisszí Kelet-India klasszikus tánca. Története a XII. századig vezethető vissza; eredetileg Dzsajadéva vallásos költeményeinek előadására használták. Sokáig templomi tánc volt, majd bekerült az udvarokba. Egy ideig csak nők, majd nőnek öltözött fiúk táncolták. Ez az úgynevezett gótipua tánchagyomány mára csak nyomokban maradt meg. Jelenleg színpadi tánc, de az iskolák próbálják a templomi tánchagyományokat is életre kelteni. Első magyar származású képviselője Szirmay Vera.
