Ugrás a sötétbe
Kocsis Zoltánnal, a világhírű zongoraművésszel Szarvas István beszélgetett az I. Kaposvári Kamarafesztivál második napján. ? Művész Úr! Miben különbözik ez mostani fesztivál a többiektől? ? kérdezte.
Minden első fesztivál egy ugrás sötétben. Nem tudni, milyen közönség lesz, hogy a fesztivál irányvonala megfelel-e azoknak a tendenciáknak, amelyek jelenleg a világ zenei életét irányítják. Kérdéses az is, hogy fog-e igazán a helyi közönség és a művészeti irányvonal találkozni. Két koncert zajlott le, de elmondhatom, életemben még ilyen sikert nem láttam. Olyan módon voltak vevők a kaposvári színházban a hallgatók a produkciókra, amelyikben meglehet négy Stradivari is szólt a színpadon és nemzetközi művészek játszottak, az előadás olyan egységet, olyan koncepciót mutatott fel, amit egy szóval úgy jellemezhetek: ellenállhatatlan volt.
Mi a véleménye arról, hogy harangzúgás miatt meg kellett szakítani a Kreutzer-szonátát? Milyen lett volna nélküle?
El kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy a Kreutzer-szonáta első és második tétele között szünetet kellett tartanunk, véleményem szerint egy olyan produkciót sikerül véghez vinni, amely teljes mértékben lekötötte a publikum figyelmét. Amit most mondok, az egy fikció. Abban az esetben, ha 25 perccel korábban kezdünk, és nem kell szünetet tartanunk a harangzúgás miatt, és egyben befejezzük, a Joshua Bell-lel előadott teljesítményünk koncentráltabb lett volna, de így sem volt rossz.
Volt már ehhez hasonló esete, hogy meg kellett szakítani előadását?
Sajnos igen. Tavaly, inkább tavalyelőtt a miskolci fesztiválon Csajkovszkij második szimfóniája után, a harmadik tétel előtt megszólalt a harangszó. Nem szabotázs volt, hanem esküvő. A scorzó előtt ez erősen ciki volt. Kivártuk és elkezdtük elölről. Egy másik hasonló eset: Rakmanov szólólemezem készítettük a németországi Neumarkban. Itt 50 percenként volt harangszó, ezért 45 perces etapokban vettük fel.
Mit gondol a fesztivál jövőjéről?
Azt hiszem, hogy maga az a tény, hogy itt megtörténhet olyasmi, ami máshol nem, garantálja azt, hogy a rendezvény időtlen időkig ellehet abban az esetben, ha fennmarad az a hit, amelyet a fesztivál lebonyolítói képviselnek. Szilárdan hiszem, hogy a fesztivál tartós lesz, és minden évben egyre jobb!
