Európai Filmdíjas a Bergman 100
Jane Magnusson rendhagyó portréja a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat nyerte el december 15-én az európai film ünnepén. A Bergman 100-at december 6-a óta vetítik a hazai mozik az ELF Pictures forgalmazásában ? tudatta Parádi Orsolya sajtómunkatárs.
Tegnap este osztották ki Sevillában az Európai Filmdíjakat. Az Európai Filmakadémia által 31. alkalommal megrendezett filmes versenyen a legjobb dokumentumfilm kategóriában rendkívül erős mezőny alakult ki. A Bergman 100 olyan kiváló alkotások közül került ki győztesként, mint a modern kori szolgaságról szóló Egy nő fogságban (r.: Tuza-Ritter Bernadett), a szíriai háborús zónában játszódó Apákról és fiúkról (Of Fathers and Sons, r.: Talal Derki), a kelet-ukrán front hatását bemutató A kutyák távoli ugatása (The Distant Barking of Dogs, r.: Simon Lereng Wilmont) és a Franco-diktatúra áldozatairól és az emlékezésről szóló Mások csendje (The Silence of Others, r.: Almuneda Carracedo, Robert Bahar).
A Bergman 100 a 100 éve született Ingmar Bergman rendhagyó portréja. Az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb hatású alkotójának filmjeit és színházi produkcióit számtalan alkalommal analizálták, ő maga is több könyvet írt életéről és filmjeiről. Maradt valami, amit még nem mondtak el róla? Jane Magnusson dokumentumfilmje soha nem látott interjúk segítségével átfogó portrét fest Bergmanról, de nem csak a művészről, íróról, film- és színházi rendezőről – hanem magáról az emberről.
Bergman 100
Az elmúlt három évet Bergman egykori munkatársaival beszélgetve töltöttem. Olyan sztárokkal, mint Gunnel Lindblom színésznő, a producer és forgatókönyvíró Katinka Faragó, a hangtechnikusoktól kezdve a rendezőasszisztensekig. Vallomásaik sokszínű képet rajzoltak a nagy művészről, aki nemcsak inspiráló, de olykor félelmet keltő személyiség volt. Egy hangokra, fényekre, ételekre, álmokra érzékenyen reagáló férfi, akit az emberek mintha hidegen hagytak volna. Egy olyan alkotó, aki keményebben és gyorsabb tempóban dolgozott, mint bárki a film történetében.
Bergman hosszú és hihetetlenül termékeny életet élt. Az jelentette számomra a problémát, hogyan meséljem el a történetét kevesebb, mint két órában. Lehetetlennek tűnt. Mégis, a kutatásom során egy évszám állandóan a szemembe ötlött: 1957 ? Bergman legvarázslatosabb és legtermékenyebb éve. Ebben az évben két örök-érvényű filmet és egy különleges televíziós produkciót forgatott. A hetedik pecsét és A nap vége premierje ebben az évben voltak. További négy nagyszabású színházi produkciót is megrendezett, miközben ekkorra már hat gyereke volt négy különböző nőtől és számos afférja. Azon gondolkodtam, miért nem készített még erről senki filmet? Talán Bergman történetét erre az egy évre fókuszálva kéne elmesélni. Ekkor határoztam el, hogy megcsinálom ezt a filmet ? írta Jane Magnusson, a film rendezője.
