ZETApress

A Szemle kisfilmes szekciójában Kardos Sándor és Máthé Tibor filmjének bemutatkozása után tartotta a Magyar Operatőrök Társasága sajtótájékoztatóját. Rövidfilm-sorozatról, STÁB iskoláról és a HSC-ben történt változásokról Novák Emil, Kende János és Vagyóczky Tibor számolt be.

Elsőként Novák Emil beszélt egy, a Fény mesterei címet viselő sorozatról, amelyben a mai magyar operatőr szakma igazi mesterei, meghatározó alakjai egy-egy 10-15 perces rövidfilmmel vesznek részt, ebből állna össze egy játékfilm/szkeccs. Ennek a projektnek az ötlete nagyjából két éve merült fel, Illés György részvételével. A közös téma a szerelem, ennek első két, elkészült darabja Kardos Sándor Végjáték és Máthé Tibor Vasárnap című műve, a befejezéshez még négy film elkészülte kell.

A tájékoztató következő részében már a HSC által indított stábiskola volt a téma. A magyar szakember gárda akármilyen jó is, ha beválnak számításaink, és egyszerre több filmstáb is Magyarországon dolgozna, szakember hiány léphet fel. A magyar filmes szakmai képzésben amúgy is vannak hiányosságok: a szakmunkások képzése nem megoldott. Ennek a lyuknak a betömésére készül a stábiskola. Előző évben elindult képzésük hamarosan befejeződik. Első évfolyamukon világosítók, segéd-operatőrök, tévés kameramanok és a digitális-utómunka szakemberei végeznek, összesen 45-en.

Kiemelte, hogy nem egyszerű papírról van szó, hanem a különböző területek magasan képzett és kiváló eszközökkel rendelkező szakemberei oktatnak. Ezzel együtt a tanulók betanulnak egy-egy cég technikájába, a szakmába. Ebben az évben indítanak először angol tanfolyamot is, ahol kifejezetten a szakmai megértés, szavak, kifejezések és a filmes szleng megismerése a cél.

A HSC-ről Kende János elmondta, hogy próbálnak igazi érdekvédelmi szervezetként működni. Vagyóczky Tibor hozzátette, a külföldi kapcsolatok erősítése is céljuk, ezért is reméli, hogy sikerül az Imago nemzetközi szervezet elnöki posztját megnyernünk. Szakmai-művészi cserékhez, bemutatókhoz jutva így. Magyarország már három évig viselte az elnökségi posztot.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány is hallatta szavát

Az MMKA először tartott nemzetközi sajtótájékoztatót a Filmszemlén. Olyan jelentős változások történtek az MMKA életében az elmúlt időszakban, hogy arról tájékoztatni szerette volna a közvéleményt, nyitotta meg a tájékoztatót Tóth Erzsébet.

Grunwalsky Ferenc bejelentette, hogy a tavalyi év nagyon termékeny volt, kivételesen sok film készült és a filmtörvény óta javultak a filmes kondíciók. A MMKA nem csak egy pénzelosztó szervezet, hanem annál sokkal több: a filmes szakma szellemi központja. A Kuratórium elnöke beszélt arról, hogy míg a filmek nézőszáma 30 százalékkal esett vissza, a magyar filmek nézettsége nőtt. Azt is említette, hogy a napokban aláírtak egy együttműködési szerződést a Magyar Közszolgálati Televízióval, ezért nagyon bizakodó.

Bod Péter Ákos beszámolt arról a kormányrendeletről, amely értelmében a Mafilm Rt. és a Magyar Filmlaboratórium Kft. az MMKA tulajdonába került. Régi igénye teljesült ezzel a szervezetnek, hiszen a maradék filmvagyon szakmai kezekbe került. Tóth Erzsébet hozzátette, hogy már tíz éve vártak erre a döntésre. Problémát jelent az, hogy nincs megfelelő stúdió és sok esetben ezért sem maradnak Magyarországon a külföldi produkciók. Megtorpant a befektetési kedv a hiányos infrastruktúra miatt.

Mozgóképes fórum a Filmszemlén

Báron György filmesztéta vezényletével a Magyar Filmművészek Szövetsége mozgóképes fórumot szervezett, amelyen részt vett Petrányi Viktória (producer), Babiczky László (rendező, a Magyar Televízió Értékmentési vezetője), valamint Kézdi-Kovács Zsolt (rendező). Az eseményen egyéb filmes szakemberek is felszólaltak.

A beszélgetés a filmes szakma egyre nyomasztóbb problémáiról zajlott. Olyanokról, mint hogyan lehetne újra megszerettetni az igényes filmeket a közönséggel, miért készíti el a filmrendező a filmjét ha az nem jut el a nézőkhöz, miért vágyálom az, hogy a filmeket külföldön is láthassák

A kitörési pontokat legfrappánsabban Kézdi-Kovács Zsolt fogalmazta meg. Az egyik lehetőség a televíziók együttműködése lenne a filmszakmával, úgymint a németeknél (CDF) vagy a franciáknál. A csatornák pénzt adnak például a reklámokból a filmes pénzosztó szervezeteknek.

Mivel a magyar filmek exportja szinte egyenlő a nullával, nagyon fontos lenne egyfajta regionális, határokon átnyúló együttműködés, azaz a regionális filmalapok hálóját ki kellene használni. Ez is egyfajta kitörési pont. Ehhez kapcsolódóan szóba került, hogy a filmeket eleve több nyelvre lefordítva, feliratozva kellene a produkcióknak készíteni. Felmerült egy Magyarországon belüli regionális együttműködés ötlete is.

A meghívottak beszéltek a kereskedelmi csatornák műsorstruktúrájának butító hatásáról, valamint a dokumentumfilmek megjelenési lehetőségeiről ezekben a televíziókban. Lányi András kemény szavakat használt a közszolgálati televíziózás fogalmának, funkciójának, politikai függőségének tárgyalásakor.