ZETApress

Nem a vizuális szépség a lényeg, hanem az arcokon tükröződő érzelem, talán ez a mondat jellemzi igazán Schiffer Pál (1939-2001) rendező munkásságát. Tegnap emlékestet rendeztek az öt évvel ezelőtt elhunyt filmrendező tiszteletére az Uránia moziban. Az est folyamán levetítettek egy montázst a legjelentősebb munkáiból. A vetítést követő beszélgetésen egykori munkatársak, társrendezők, szociológusok szólaltak meg. Kemény István, Magyar Bálint, Havas Gábor, Juhász Pál mind együtt dolgoztak Schifferrel, együtt kutatták fel a magyar vidék olyan területeit, ahol szembeszökő problémákkal találkozhattak.

Schiffer Pál filmjeiben mindig a magyar társadalom égető problémáit próbálta megmutatni. Báron György, azt est moderátora így írta le alkotásainak sajátosságait: Filmjeit szituációs dokumentumfilmeknek lehet nevezni, hisz a valóság struktúráját megőrizve kanyarította ki a drámát. Szereplői görög sorstragédiákra jellemző katartikus figurák. Ennek legvalóságosabb alakja Cséplő Gyuri, egy németfalsi cigánytelepről származó fiú, akinek a tartása, méltósága indította el azon az úton, melyen mindig az emberi méltóság dokumentációjára törekedett.

Schiffer Pált minden helyzetben az ember érdekelte. Különleges empátiával rendelkezett, mindenkivel szinte azonnal megtalálta a közös hangot, és ezek az emberek elfeledkezve a kameráról életük legbelsőbb titkait is megosztották vele.

Schiffer egyszer egy interjúban azt mondta: Az én leckém az, hogy emberi kapcsolatot teremtsek velük, hogy tudják: bízhatnak bennem, értük munkálkodom, és ezért viszonzásként azt várom, hogy őszinték legyenek.

Legyen ez az életpálya minden alkotó előtt példa, példa egy hasonló folytatáshoz! ?emlékezett Andor Tamás operatőr a rendezőre, akinek munkái a mai napig valóságként hatnak.

Fontosabb filmjei: Feketevonat (1970), Faluszéli házak(1972), Cséplő Gyuri(1978), A földi paradicsom (1984), A pártfogolt (1982), A Dunánál (1987), Videoton sztori I-III. (1993) Kitüntetései: Balázs Béla-díj, SZOT-díj, Érdemes művész, Pulitzer-emlékdíj