ZETApress

Alexandre Dumas és szellemírója története elevenedik meg a Dumas című 105 perces filmben, melyet ma délelőtt láttunk a Palace Mamut moziban.

Mindenki tudja, hogy Alexandre Dumas: A három testőr világhírű szerzője, de hányan tudják, hogy a mestermű társ-írója egy bizonyos Auguste Maquet? Nem sokan, mivel neve soha nem szerepelt a könyvborítókon..

Tűz és víz, extrém különcség és csöndes szorgalom ellentéte a két ember, mégis elszakíthatatlan barátság és alkotó közösség jellemzi kapcsolatukat. Mindaddig, amíg fel nem tűnik a színen Charlotte Desrives, a gyönyörű fiatal lány, aki börtönben sínylődő apja kiszabadítása érdekében elbűvöli az általa Dumasnak vélt Maquet-et. O megpróbál ellenállni a kísértésnek, de a lány annyira csodálja őt és elképesztően vonzó. Ez a kavarodás az alkotópáros munkájára is kiható konfliktust eredményez.

Gilles Taurand furcsa meséje

Auguste Maquet és Alexandre Dumas együttműködése az 1844-tól 1851-ig terjedő időszakot ívelte át, melynek eredményeképp tizenhét regényt adtak ki, köztük A HÁROM TESTŐRt, a MONTE CRISTO GRÓFJÁt, a MARGO KIRÁLYNŐt, a BRAGELONNE VICOMTE-ot, a JOSEPH BALSAMÓt és az ANGE PITOUt. Mesteri munkákat, melyeket mind Alexandre Dumas jegyzett, noha Maquet egy 1858-ban indított perben azt állította, ő írta őket. A bíróság a szerzői jogok 25%-át juttatta neki, azt azonban nem ismerte el, hogy társszerző volt. Az egyik férfi földi maradványait a Pantheonban őrzi kegyelettel az utókor, a másikéi egy névtelen sírban nyugszanak a Pere-Lachaise temetőben, az 54-es parcellában, a Montlouis ösvényen.

A tízéves, minden értelemben produktív együttműködés alatt Dumas sikert sikerre halmozott, amit nem tehetett volna meg Maquet nélkül. Dumas így írja le Maquet-t: ?talán senki nem dolgozik annyit a világon, mint ő, ritkán jár el otthonról szórakozni, alig látni, ritkán hallani, emellett rendkívül hűséges.? Dumas tökéletes ellentéte, és mivel az ellentétek vonzzák egymást, a két férfi elválaszthatatlan lett. Egy se veled, se nélküled barátságban, kölcsönös függőségben. Ha Maquet lemaradt a penzumával, Dumas pánikba esett: ? Elhagyott az ihlet ? írta. ? Segítsen már ki egy ötlettel! ? Máskor: ? Milyen jövőt szán Maurevelnek? Muszáj tudnom, nem botorkálhatok a sötétben! ? Amikor Maquet családi ügyeit intézte, és egy ideig nem írt, Dumas hirtelen kiégettnek érezte magát. A ?néger? nélkülözhetetlen szövetségessé vált, úttörővé, aki kitalálta a regények cselekményvázát, kutatásokat végzett, rendszerező munkát, valamint fordulatokat és párbeszédeket javasolt. A mester türelmetlenül ragadta meg a lapokat, melyeket vázlatoknak nevezett, ezer részlettel gazdagította őket, átírta a párbeszédeket? és szignálta a lapokat: Alexandre Dumas.

Honnan nevezzük azt az alkotótársat, aki tökéletesen el tudja játszani a mester szerepét, társszerzőnek? Ez az a kérdés, mely szép lassan felemészti a barátságukat. Barátságuk kezdetén, idilli légkörben még maga Maquet utasította vissza a szerződést, szükségtelennek érezte egy ilyen gyümölcsöző együttműködés esetén. A becsületszó elegendő volt, hogy társszerzőként jegyezzen ?félmillió sort?! Tíz év múltán a ?néger? revíziót követel, rájön, hogy kihasználták, és felmondja az együttműködést.

Amikor Frank Le Wita és Marc de Bayser, a Film Oblige producerei, felajánlották nekem a lehetőséget, hogy mozifilmet készítsek a SIGNé DUMAS-ból, Cyril Gély és Eric Rouquette kegyetlen, de mulatságos színpadi művéből, nem sokáig haboztam. Miután Dumas egyik életrajzírója vélekedését olvastam: a két férfi egyénisége olyannyira tükröződött a másikban, szinte megkülönböztethetetlen volt stílusuk és megközelítésmódjuk, így akár át is vehették egymás helyét, azt gondoltam, mókás lenne, ha egy nap Maquet a nagy Alexandre Dumas-nak adná ki magát. Innen a tragikomédia ötlete. Természetesen az, hogy mások szeretnénk lenni, mint amik vagyunk, egyfajta eltávolodás önmagunktól. Azonban egy, a színfalak mögött álló férfinak ez egyben lehetőség is, azon rövid időre, míg valaki másnak hiszik, hogy maga is elhiggye: nemcsak firkász, hanem a szavak mestere, egy nőfaló, egy Don Juan, egy forradalmár, akit semmi sem állíthat meg? Legalábbis látszólag.

Safy Nebbou azonnal felmérte a szerepcserében rejlő lehetőségeket, mind a film, mind a forgatókönyv szempontjából. Monte Cristo kastélyát egzotikus barokk manézzsá változtatta, és elképzelte, miután az álarcok lehullnak, az estély egy keleti stílusú jelmezbállá válik. Ezek nemcsak dekoratív elemek, hanem rendezői választások is. Mivel a mozi mindenekelőtt az illúzióteremtés művészete, ebben a valósággal való bújócskában igazi kihívást jelentett fantáziadús munkát létrehozni, szakítani a történelmi hitelességgel és az életrajzi film műfajával. Világ életemben lenyűgözött, amikor egy rendező, akinek ?küldetése? van, egyedi, ihletett műalkotást képes létrehozni.