ZETApress

Immár tizenharmadik alkalommal hozza el a lengyel filmművészet újdonságait a Budapesti Lengyel Intézet mától 14-ig a Művész moziba. A meglepetés: némafilm-lelet 1929-ből, élő zenei kísérettel. A Budapesti Lengyel Filmszemle egy 1929-ben készült Erős ember című némafilmmel indul. Az alkotásra, melynek rendezője Henryk Szaro, 1997-ben bukkantak rá Belgiumban. A filmhez új zenei háttéranyag készült, melyet a Super Trio ? Maleńczuk, Tuta és Rutkowski ad elő, ez alkalommal élőben.

A holnapi Jasminum (rendezte: Jan Jakub Kolski) elsősorban a közönség lelkesedését vívta ki, ez díjakban is megnyilvánult. Az önálló világ, önálló hangulatok megteremtésében már korábban is jeleskedő rendező ezúttal egy kolostorba visz el, ahol a szerzetesek különböző illatokat árasztanak. A kolostorban megjelenik egy fiatal képrestaurátornő a kislányával. A kislány bája és kíváncsisága felkavarja a szerzetesek addig nyugodt ütemben csörgedező életét. Két érdekes és különleges színészi jutalomjátékról is említést kell tennünk: Janus Gajos a kolostor zsémbes szakácsaként alakít jelentőset, Bogusław Linda egy kisebb szerepben pedig önmaga paródiáját nyújtja.

A szombati Örömóda (rendezők: Anna Kazejak-Dawid, Jan Komasa, Maciej Migas) három történetet mesél el, fiatal lengyelekről, akik sok százezer kortársukhoz hasonlóan úgy döntöttek, hogy a jobb élet lehetősége reményében elhagyják Lengyelországot. A filmet mind a lengyel kritika, mind a filmes szakma elismeréssel fogadta, mint az utóbbi évek Lengyelországának egyik legérdekesebb és legérettebb portréját.

Hasonló szerkezetű Michał Rosa alkotása, a vasárnapi Amit a napocska látott. Ez a visszafogott hangvételű történet is három emberről szól, akik ugyan hazájukban maradnak, de ott még a legszerényebb álmok megvalósítása is hihetetlenül nehéz feladat. A több ágon futó cselekmény apokaliptikus végbe torkollik, hasonlóan, mint a Magnólia vagy a Rövidebb út című alkotásokban.

Ugyancsak vasárnap kerül vetítésre a műfaji filmek sorába tartozó Palimpszeszt (rendezte: Konrad Niewolski), mely érdekes történetet tár elénk, ám még ennél is figyelemre méltóbb a megvalósítás módja. Arkadiusz Tomiak rendkivüli képeit Caravaggio festészete inspirálta, a rideg díszletek és Bartłomej Gliniak zenéje különleges thrillerré áll össze, ami az első perctől az utolsóig feszültségben tartja a nézőt.

A filmtavaszt hétfőn egy különleges dokumentumfilm, a Lépésről lépésre (rendezte: Marcel Łoziński) zárja. A film egy kísérletről szól, mellyel azt kívánták bizonyítani, hogy mindenkiből lehet politikust faragni. A film univerzális mondanivalót hordoz: a demagógia és a populizmus nem csak lengyel specialitás. A film forgatása három és fél évig tartott.