Esti megnyitók a Műcsarnokban
Földi Péter műveinek és Böröcz András: Talált és kitalált tárgyak című kiállításának sajtóbejárására volt délelőtt a Műcsarnokban. Szegő György művészeti igazgató bevezetője után a Földi-kiállításon Rockenbauer Zoltán kurátor, míg Böröcz András tárlatán Kovalovszky Márta kurátor tartott rövid tárlatvezetést.
17 órakor Földi Péter, majd 18:30-kor Böröcz András kiállítása nyílik. A január 20-án vasárnapig látogatható tárlatokat Szegő György köszöntői után Jankovics Marcell, az MMA alelnöke és ifjabb dr. Botár Olivér kanadai művészettörténész professzor nyitja meg. A megnyitón elhangzik Dés András ? Gőz László: Akusztikus rajzok című zeneműve is.
Földi Péter Kossuth- és Prima Primissima-díjas festőművész életművének keresztmetszetét mutatja be a tárlat; nagyobb hangsúllyal az ezredforduló után készült művekre koncentrálva, de felvillantva a jellegzetes Földi-stílus kialakulásnak kezdeteit is. A művész 1972-ben diplomázott az egri Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán, és tanulmányai elvégzését követően szülőfalujába, a Nógrád megyei Somoskőújfaluba tért vissza. Azóta is ott él és alkot. Ihletet a falu mindennapi életéből, a mezőgazdaság, a kertek, a háziállatok vagy épp a kocsmák világából nyer, ám mikrokörnyezete a művészi feldolgozás révén kozmikussá, transzcendentálissá tágul számunkra.
A létezés különféle emberi, állati és növényi formái népesítik be műveit, élénk koloritú foltrendszerrel festve, és gyakran szokatlan perspektívából ? erős felülnézetből, vagy éppen több nézőpontból ? mutatják jeleneteit. A játékosságot és az iróniát sem nélkülöző minidrámái rokonságba hozhatók a gyermekrajzok és a népművészet világával is. A hétköznapok ábrázolása olykor mesés vagy mitológia horizontot kap, ám hiába keresnénk egy-egy jól ismert történetet a képek mögött, e narratívák mindig a művészre szabottak, szuverének maradnak. A Műcsarnok első, retrospektív Földi Péter-tárlatán a művész olajfestményei mellett bronzszobrai is helyet kapnak.
Böröcz András ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az 1980-as években kezdte pályáját. Közülük sokan, felismerve a hazai valóság ellentmondásait és feszültségeit, egyidejűleg látták a korszak eseményeinek színét és visszáját, műveikben az ironikus ábrázolásmód mélyén az aktuális helyzet és az emberi létezés különös, egyszerre heroikus és kisszerű vonásait mutatták meg. A groteszk iránti érzékenységük, különös látás- és kifejezésmódjuk váratlan fordulatokat, új, a képzőművészetben szokatlan beszédmódot teremtett.
Böröcz András 1956-ban született, 1977?1982 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, 1982?1983-ban ugyanitt elvégezte a mesterképzőt. Művészeti fejlődésében nagy szerepet játszott Erdély Miklós, az ő révén ismerkedett meg az alternatív művészeti csoportok (Indigo, Fafej) tevékenységével, az avantgárd művészet gondolkodásmódjával és alkotói módszereivel. 1985 óta New Yorkban él, ott lett szobrász.
A kiállítás a hazai gyűjteményekből ismert darabok mellett az 1985-től máig terjedő időszak Amerikában készült munkáit mutatja be. Ezek segítségével nem csupán a művészt foglalkoztató legfontosabb gondolatkörök rajzolódnak ki előttünk, nem csak formavilágának és anyaghasználatának ötletességét követhetjük, hanem felfedezhetjük azt a jellegzetes gondolkodásmódot is, amely egy mesterember szerénységével és egy avantgárd feltaláló bátorságával fedezi fel és mutatja meg a felszín mögött a dolgok igazi jelentését.
