Alumíniumban utazunk
Új időszaki kiállítással várja a látogatókat mától a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum: Mi a közös a Csepel-Pannónia motorokban, a váci hajógyár vízibuszaiban, a szabadszállási hídban, az UZ-villamosokban és a Rába-Balaton motorvonatokban? Mindegyik jelentős részben alumíniumból vagy alumíniumötvözetből készült.
Az Alumíniumban utazunk ? a magyar ezüst a közlekedésben című kiállítás 2019. február 16-án szombatig tekinthető meg a Margit híd budai hídfője közelében, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben, a Budapest II. Bem József utca 20-ban. A kiállítást 14 órakor dr. Zsigmond Gábor, az MMKM főigazgató-helyettese nyitotta meg.
A magyar ezüstnek is nevezett alumíniumot a XX. század elejétől egyre több területen kezdték alkalmazni előnyös tulajdonságai miatt. A járműgyártásban is fontos szerephez jutott, mivel kis fajsúlyának köszönhetően az alkalmazása jelentős tömegcsökkenést, és ebből fakadóan teljesítménynövekedést ígért. Az alumínium nélkül a közlekedés elmúlt száz évének robbanásszerű technológiai fejlődése elképzelhetetlen lett volna.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új időszaki kiállítása szokatlan módon nem egy korszakot vagy egy járműtípust állít a középpontba, hanem egy széles körben felhasznált alapanyagot, az alumíniumot. A téma a közlekedés és a műszaki örökség kutatásának metszéspontjában helyezkedik el: a magyar innováció jelentős produktumait kiemelve mutatjuk be, milyen területeken tudták az alumíniumot sikerrel alkalmazni a repüléstől a buszgyártásig.
Az ezüstös fém alkalmazását a közlekedési eszközök gyártásában olyan neves újítók honosították meg, mint Csonka János, aki az 1900-as évek közepétől készített automobiljaiban már alumínium alkatrészeket használt, vagy a repülőgéptervező Rubik Ernő (1910-1997), aki az 1950-es évek végén kezdett könnyűfémből tervezni vitorlázógépeket.
Az alumínium előnyös tulajdonságait a járműgyártásban is kiaknázták. A Csepel Művek és a zuglói Danuvia Gépgyár a II. világháború után a motorkerékpárok tömeggyártása során főként a hengerfejeknél, sebességváltóknál és dugattyúknál, valamint a kiegészítőknél alkalmazott alumíniumot. A könnyű és mozgékony alumíniumhajók ugyancsak magyar sikerterméknek számítottak: a váci Dunai Hajógyár vízibuszai nemcsak a Dunán és a Balatonon szállítottak utasokat, hanem exportra is kerültek. A hajók tartósságát mutatja, hogy egy részük még ma is közlekedik.
Az idősebb budapestiek még emlékezhetnek az ikonikus aluvillamosra, a 3710-es és 3711-es pályaszámú UZ-kocsikra, amelyek 1958/59-ben álltak forgalomba, és leselejtezésükig összesen másfél millió kilométert futottak a főváros utcáin. Hasonlóan kísérleti jelleggel alumínium motorvonatok és autóbuszok is készültek ebben az időszakban. Az alumínium azonban egyáltalán nem a múlt alapanyaga: jelen van a FLIRT motorvonatok kocsiszekrényeitől a gépkocsik alkatrészein át a katamaránokig számtalan mai járműben is.
