ZETApress

Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című kiállítás nyílt meg délután a Magyar Nemzeti Galéria A-épületében. A délelőtti sajtóbejáráson Katona Lucia fényképezett. A tárlatot magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A 2019. január 13-án vasárnapig látható tárlatot Baán László, a Szépművészeti Múzeum ? Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója, Elena Crippa, a kiállítás kurátora (Tate) és Fehér Dávid, a Szépművészeti Múzeum kurátora, a budapesti kiállítás társkurátora mutatta be.

A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, amely a XX. századi brit festészet egyik rendkívül meghatározó, összefoglalóan Londoni Iskolának nevezett vonulatát ismerteti meg a magyar közönséggel, a XX. század második felének angol figurális festészetére fókuszál. Francis Bacon, Lucián Freud és a Londoni Iskola festészetéből első ízben láthat a budapesti közönség rendkívül gazdag, az egyes művészeket kiemelt fő-művekkel reprezentáló válogatást. A tárlat a londoni Taté Britainnel való együttműködésben valósul meg.

A közel kilencven képet bemutató tárlat a Londoni Iskola olyan kulcsfontosságú alkotóit állítja középpontba, mint Francis Bacon, Lucián Freud, Frank Auerbach és León Kossoff, kitekint azonban a tendencia előzményeire és a kortárs brit festészetre gyakorolt hatására is: bemutatja a brit figurális festészet a XX. század elejétől napjainkig ívelő történetének egyik legfontosabb szálát. A kiállításra jelentős festményeket kölcsönöznek európai és tengerentúli magángyűjtők és közgyűjtemények, és számos mű érkezik a londoni Taté Britain gyűjteményéből is.

A tárlat a Londoni Iskola művészetének első magyarországi bemutatója, amely az irányzat legismertebb alkotói mellett a XX. század második felének londoni művészeti színterén kibontakozó művészi párbeszédeket is vizsgálja, többek között olyan festők tevékenységét, mint Michael Andrews, R. B. Kitaj, Paula Rego, F. N. Souza és Euan Uglow. A látványelvű festészet hagyományait továbbfolytató művek a hétköznapi életet tematizálják: egy emberközpontú, expresszív festészetfelfogás példái.

A festményeknek gyakran központi tárgya az emberalak, az alakformálás, a festékkel mint anyaggal való kísérletezés. Ennek nyomán a képfelület kézzelfogható érzékisége és anyagszerűsége a művek értelmezésének kulcskérdései közé tartozik. A kiállítás olykor a földrajzi határokon túllépve az expresszív anyag- és alakformálás olyan előzményeire és párhuzamaira is kitekint, mint Alberto Giacometti és Chaím Soutine, a Londoni Iskola központi alkotóit azonban elsősorban mégis a helyi művészeti hagyományok összefüggésrendszerébe helyezi, olyan nagy hatású, iskolateremtő brit festők fontos alkotásait is bemutatva, mint Walter Richard Sickert, Dávid Bomberg, Stanley Spencer és William Coldstream.

Az anyagelvű, érzéki festészet időtlen kérdései napjainkban sem veszítettek aktualitásukból. Ugyan a XX. század folyamán több ízben is bejelentették a festészet feltételezett halálát, a Londoni Iskola klasszikus alkotói festészetfelfogása a következő generációk művészetében is jelen van: például Cecily Brown, Lynette Yiadom-Boakye figurális festészetében, amely a Londoni Iskolához köthető hagyományok továbbélése.

A tárlat a Taté Britainnel való együttműködésben valósul meg, akárcsak a Szépművészeti Múzeumban 2010-ben bemutatott nagy sikerű Turnerés Itália. Francis Bacon, Lucien Freud és a Londoni Iskola festészetéből első ízben láthat a budapesti közönség rendkívül gazdag, az egyes művészeket kiemelt fő-művekkel reprezentáló válogatást. A kiállítás kapcsán nemcsak a festészet közelmúltbeli történetéről, hanem a festészet aktualitásáról, kortárs helyzetéről is fontos kérdések fogalmazhatók meg, amelyek tükrében a (figurális) festészet hazai történetére, közelmúltjára és jelenére is másképp tekinthetünk.