Élő gyűjtemény Budavárban
Az Élő gyűjtemény Múzeumi szobrok ? Kortárs reflexiók című kiállítási projekt nyílt ma 16:30-kor a Magyar Nemzeti Galéria B-épület I. emeleti Munkácsy-kiállításában. Bemutatta: Szeifert Judit művészettörténész, kurátor, aki Bakos Ildikóval, a projekt kortárs művészével beszélgetett.
A Magyar Nemzeti Galéria XIX?XX. századi szoborgyűjteményében őrzött közel ötezer szobor közül csak néhány száz kerül a közönség elé az állandó és az időszakos tárlatokon. Új kiállítási projektünkkel szeretnénk élőbbé és láthatóbbá tenni ezt a rejtett múzeumi anyagot. Kortárs szobrászok bevonásával a jelenleg raktárban lévő művekből inspirálódva új műalkotások születtek. A projektsorozat hatodik szoborpárja Vígh Tamás (1926?2010) Szarvas és farkas (1968), illetve Bakos Ildikó (1948?) 1995-ben készült kortárs reflexiója.
Bakos Ildikót régóta foglalkoztatja a szarvastematika, ezért lett választásának is ez a téma az alapja. S azért esett a választása éppen Vígh Tamás szobrára, mert nagyon tiszteli művészetét, különösen azt a szemléletmódot, ahogy Vígh a szobrászathoz viszonyult. Vígh Tamás plasztikája a szobrászati felfogás ellentétes pólusát képviseli, mint amit Bakos reprezentál. Amíg Vígh szobra nagy, dinamikus téri formákkal építkezik, addig Bakos Szarvasa szimbolikus, archaikus megközelítést tükröz.
Vígh Tamás a technikai megvalósítás és a plasztika újszerűségén túlmenően a téma megjelenítésében is újat hozott: ősi kultúrkörök állatszimbolikáját átértelmezve (azaz felcserélve az eredeti motívumokban szereplő támadót és áldozatot) utal egy adott történeti korszakra. A szobrász radikálisan szakított a korban uralkodó, posztamenseken ágáló figurák toposzával. A közös kiállítótérben párba kerülő két mű alkalmat ad a kétféle alkotói módszerről való párbeszédre, ugyanakkor a két kiindulási pont között elhelyezkedő egyéb alkotói attitűdökről való gondolkodásra is.
Moholy-Nagy képátadás a szimpóziumon
A New York-i Salgo Trust for Education nagylelkű adományozása révén a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi Festészeti Gyűjteménye Moholy-Nagy László 1922-ben készült Architektur I / Konstrukció kék alapon című konstruktivista olajképével gazdagodott.
A magyar múzeumok avantgárd gyűjteményei sajnos nem bővelkednek Moholy-Nagy László műveiben. Magyarországon készült néhány korai olajképe és papíralapú kompozíciói elvétve megtalálhatók ugyan a hazai közgyűjteményekben, de a húszas évek után, Németországban, vagy Amerikában készült reprezentatív munkái hiányoznak a hazai kollekciókból. Ezért is kivételes a New York-i Salgo Trust for Education szenzációs felajánlása a budapesti Szépművészeti Múzeum?Magyar Nemzeti Galériának.
A képet a a 14 órai sajtótájékoztatón mutatta be dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum ? Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója és Botár Olivér PhD, a Salgo Trust for Education kurátora, a University of Manitoba művészettörténész professzora a Magyar Nemzeti Galéria B-épületének földszinti nagy-előadótermében, melyet szimpózium követett. Ez utóbbit Böröcz András új munkája: A csirke mindig csirke marad című performansza zárja, melyet Moholy-Nagy László: A tyúk mindig tyúk marad című filmforgatókönyve inspirált.
