ZETApress

Márton Árpád erdélyi festőművész kiállításának zárt körű megnyitója volt tegnap este a terézvárosi Forrás Galériában. Köszöntőt mondott: Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a kiállítás védnöke.

Az április 05-én csütörtöktől 25-én szerdáig látható tárlatot megnyitotta: Banner Zoltán művészettörténész. Moderátor és közreműködő művész: Takács Bence Ervin előadóművész volt. A kiállítás kurátora: Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.

Márton Árpád erdélyi festőművész 1940-ben született Gyergyóalfalun, melynek 1997-től díszpolgára. Erdély meghatározó művésze, a székely festőiskola harmadik nemzedékének tagja, a Gyergyószárhegyi Művésztelep egyik létrehozója tanárként több generációnyi képzőművész kibontakozását segítette. Művei megtalálhatók számos erdélyi múzeumban, hazai, valamint külföldi köz- és magángyűjteményben. Kitüntetései: 2000. Csíkszeredán Pro Urbe-díj, 2010. a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2016. MOL-Mentor-díj a tehetséggondozásért, 2017. Magyar Örökség-díj.

? Gyermekkorom egyszerű munkás hétköznapjai megtöltötték a tarisznyámat. Az élet ezernyi apró szilánkjai észrevétlenül elraktározódtak mélyen és igazán? Munkával-munkában éltünk, nőttünk és észrevétlenül részeseivé váltunk a hétköznapok gondjainak. Ugyanúgy elfáradtam szüleim mellett, mint ők, a rám kirótt munkát is olyan komolyan és felelősségteljesen kellett végeznem. Persze, játékra is jutott idő. De a lényeg: korán, munkában értünk tudatos emberekké. Minden kis mozdulatnak megvolt a jelentése. Szeretni kellett a munkát, tisztelni a pihenést, becsülni az ételt. Az evés, a pihenés mind-mind örömet, elégtételt jelentett a jól végzett munka után. Durva, érdes kezeidet, amikor belemártottad a hideg vízbe és arcodhoz emelted, érezted, hogy az egész napi sós verítéket lemossa arcodról, nyakadról, nap-barnította karjaidról ? újjászülettél! Új erőt adott a tisztálkodás, hogy utána asztalhoz ülj és a kemencében sült gabonakenyérből egy sarkolatot szelj, a házi szalonnából egy szeletet vágj, a finom piros hagymát felaprítsd a lapítón, hogy aztán elfogyaszd a lehető legtökéletesebb étvággyal a vacsorád. Nyomatékul pedig egy jó csésze savanyú-tej. Számomra ez volt a világ legszentebb eledele és itala, a tisztaság és a béke a munka hétköznapjaiban. Beleszülettem, benne éltem, s ha sorsom egy adott pillanatban más fordulatot is vett, erről vallok és ezt vallom ma is a munkámban ? mondta el a művész úr.