ZETApress

hírportál

Dolgokról a Trafóban

Akarat a TrafóbanPedro Barateiro, Nikolás Lamas, Lindsay Lawson, Roman Stétina, Ember Sári: A dolgok akarata című kiállítása nyílt meg tegnap 19 órakor a Liliom utcai Trafó Galériában. A május 09-én szerdáig látható tárlat kurátora: Szalai Borbála. Támogatók: NKA és Káli Kövek.

Amikor a szardíniás konzerv visszanéz, amikor ránk mosolyog egy kődarab, amikor egy néma szobor megszólal, az az a pillanat, amikor a tárgy nyugtalanítóvá kezd válni számunkra és át is alakul ezáltal valami mássá. Ahogyan W.J.T. Mitchell: What Do Pictures Want? című könyvében írja, a tárgy ekkor fedi fel számunkra azokat a rejtett mélységeit, amelyek már nem tárgyiasíthatóak.

Ami a tárgyon túl van, és amit már nem tudunk megnevezni, az pedig dologgá válik. A dologban van valami homályos, valami bizonytalan, ugyanakkor sugároz valamiféle rejtett belső erőt is. Jane Bennett: The Vibrant Matter. The Political Ecology of Things című könyvében ezt az erőt dolog-erőnek (thing-power) nevezi, amely az élettelen dolgok különös képessége arra, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó megszokott jelentéseken, szerepeken és funkciókon túl idézzenek elő valamiféle hatást.

Ezek a dolgok tehát az embertől függetlenül befolyással és hatással vannak arra a valóságra, ami körülvesz bennünket, illetve arra is, hogy miként tekintünk rájuk. Van valami frusztráló és zavaró ezekben a dolgokban, mágikus aurájuk és eleven karakterük miatt egyszerre vonzóak és viszolygást keltőek. Bizonyos elméletek szerint (Object Oriented Ontology) a tárgyak az emberi érzékeléstől függetlenül, egy autonóm valóságban léteznek, míg mások szerint egyes tárgytípusok az ember vallásos vagy babonás hiedelmeinek, vagy a szubjektum kivetülésének eredményei.

Az utóbbira példák az olyan mágikus erővel bíró tárgyak, mint a bálvány, a vudu, vagy a totem, amelyeket W.J.T. Mitchell az imperializmus rossz tárgyainak nevez. De akár ide sorolhatjuk a globalizáció rossz tárgyait is; napjaink néhány különös fétis tárgyát, a virtuális tárgyakat, a tudtunkon és akaratunkon kívül egymással kommunikálni tudó intellingens tárgyakat (The internet of things), vagy azokat a tárgyakat, amiket az eBay a Furcsa dolgok, a Teljesen bizarr vagy az Egyéb kategóriákba sorol.

Ezek a tárgyak másfajta viszonyt követelnek maguknak, olyat, ami ledobja magáról a megszokott kategóriákat, aminek a része lehet a vágy, a vonzalom, vagy az empátia is, amely különös értéket, természetfeletti erőt, vagy tőlünk független, rejtett, belső szándékot kapcsol hozzájuk. A kiállításon szereplő művek ehhez kapcsolódóan egy másfajta tekintet lehetőségét keresik és kérdéseket vetnek fel annak kapcsán, hogy milyen átjárhatóság lehetséges a virtuális, az organikus és a mesterséges anyagok között; hogy miként hat ránk a felhalmozás lehetőségének illúziója; és hogy milyen befolyással vannak a tárgyak hétköznapi (online és offline) életünkben betöltött megváltozott szerepei vagy a fogyasztói társadalom által diktált vágyaink arra, ahogy a tárgyakra tekintünk.

Szóljon hozzá!