ZETApress

hírportál

Fekete a Várfok Galériában

FeketeFranyo aaToth, Czigány Ákos, Gilot, Françoise, Györffy László, Hermann Levente, Jovanovics Tamás, elKazovszkij, Keserü Károly, Misetics Mátyás, Mulasics László, Nemes Anna, Rozsda Endre, Szirtes János, Újházi Péter, Várady Róbert: Fekete című csoportos kiállítása nyílt tegnap 19 órakor a Várfok utca 11-ben.

A Várfok Galéria március 10-én szombatig látható legújabb tárlatának fő tengelyét a fekete szín kortárs magyar festészetben betöltött helyének színelméleti körüljárása határozza meg a galéria állandó művészkörének alkotásain keresztül. A kiállítás egy a kultúr-, művelődés- és művészettörténet izgalmas kérdéskörét ? ha úgy tetszik vissza-visszatérő problematikáját ? helyezi a középpontba, nevezetesen a feketét ? mint szín, mint entitás, mint kollektív tudati tartalom és páratlan gazdagságú szimbolikával telítődött esztétikai jelenséget.

A fekete, mint a legősibb szín (vagy a modern színelméletek szerint egyáltalán nem is szín) az emberiség történetének kezdete óta rengeteg negatív és pozitív konnotációval telítődött, évezredek sora óta rárakódott jelentéseket és asszociációkat hordoz. A világ alfája, a fénysugarakat elnyelő eredendő sötétség, ugyanakkor egyben a termékeny alap is, amelyben kibontakozhat a fény és az élet. Kifejezője a Gonosz démoni birodalmának, az éjszakával az álmok, félelmek és lidércek hozója, nem beszélve a halál, a fájdalom és gyász sötétségéről. Ezzel ellentétben azonban az alázat, egyszerűség, nemesség és elegancia reprezentánsa is, a tér és idő univerzális kitágításának, vagy épp a hiány kifejezésének eszköze.

A modern képzőművészetben a fekete hatalma Malevics: Fekete négyzete, a Rothko-kápolna, Ad Reinhardt, Frank Stella vagy Pierre Soulage munkássága óta megkérdőjelezhetetlen. Az ikonikus alkotások nyomán egyszerre vált a tökéletes redukció, az alapokhoz való visszatérés, és minden felesleges sallang levetkőzésének eszközévé, másoknál azonban a dimenzió ellentétes-iránybeli végpontjának szimbólumává, a semmi és a nem-lét alapvető jelképévé. Individuális és kollektív, metafizikai, és egzisztenciális tartalmak közvetítése mellett olyan, a XX. század meghatározó kérdéseivel is összefonódott, mint az absztrakt festészet létjogosultsága, a művészet felszabadítása, és annak elemi lényegéről és céljáról való gondolkodás. A kortárs festészetben jelentősége kérdés nélkül él tovább, és alkotónként más és más jelentéstöltettel bír, hol tudatos, hol tudatalatti hivatkozási alap. Gondolatébresztő kiállítást láttunk, ahol a Galéria művészeinek képválogatásával mélyedhettünk el a kérdésben.

Szóljon hozzá!