Identitás Terézvárosban
Cristian Opri? kolozsvári grafikus Identitás című tárlata nyílt meg 16 órakor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Aulájában a művész jelenlétében. Köszöntőt mondott Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, tanszékvezető egyetemi docens.
A december 31-ig látható kiállítást Virág Ágnes művészettörténész nyitotta meg. A közeli Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben Kor/Társ V. címmel 18 órakor nyílik a 2018. január 31-én szerdáig látható válogatás az MKE képgrafikus hallgatói és az őket oktató mesterek munkáiból ? tudtuk meg az angolra fordított beszédét követően.
A Székelyföldi Grafikai Biennále díjazottjának, Cristian-Aurel Opri?nak először nyílik egyéni kiállítása Magyarországon. Az alkotó 1996 óta folyamatosan jelen van a magyar grafikai szcénában, rendszeresen megmutatkozik a Miskolci Grafikai Biennálékon (mára Triennálé), amely abból is adódik, hogy a Román Képzőművészek Szövetségének Kolozsvári Tagozata évente a Miskolci Alkotóházban dolgozik, köztük Opri? is. A grafikus a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Grafika Tanszékén végezte tanulmányait 1993 és 1999 között. Jelenleg a Kolozsvári Művészeti Egyetem doktorandusza. Díjai közül érdemes kiemelni a prágai Nem hagyományos és avantgárd grafika művészeti kritikusainak díját.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen nyíló tárlat címe Identitás. George State, Opri? egyik kritikusa az Identitás-válogatást a grafikus korábbi munkájával, a Közép-Európai légkörrel hozta összefüggésbe. Úgy véli ez él tovább a Tájképekben és az Ön-tájképekben. Néhány konkrét motívum is felbukkan újra meg újra, ilyen például az ujjlenyomat a 2001-es Herbier-Faire-en, vagy a 2005-ös Személyigazolványon. Az ujjlenyomat mellett, mint az ember felismerhetőségének, egyediségének záloga, az 1990-es évek vége óta rendszerint visszatér az önarckép is. State három fő irányvonalat jelöl meg Opri? munkásságában. Ezek a mikroszkopikus nyomatok, az önarcképek és a tájképek. A mikro- és makroportrék pedig genetikai módon kapcsolódnak a tájképekhez, a 2008-ban készült öt litográfiából álló sorozat címében is utal erre: Ön-tájképek.
Suzanne Hauser tanulmányában (Skins in Architecture, 2013) rámutatott arra, hogy a bőr több tudományterületen ? a biológiában, genetikában, irodalomban, építészetben és képzőművészetben ? előtérbe került az 1990-es években. Ez volt az első szerv, amelyet az ember képes volt előállítani. A bőrhöz, tenyérhez kapcsolódó metafora Opri? 1998-as Személyigazolványában is megjelenik, míg végül antropomorf Ön-tájképekbe sűrűsödik. Ennek pedig a XVII. századra visszanyúló művészettörténeti hagyománya van főként a holland tájba rejtett arcok formájában, melyek közül az egyik legismertebb Anthanasius Kircher Ars magna lucis et umbrae című 1645/46-os munkája. Opri? mind a saját korához, mind a művészettörténeti tradícióhoz egyedi módon kapcsolódik azzal, hogy megalkotja személyes ujjlenyomat-táj hibridjét, amelynek értelmezéséből természetesen sem a személyes, sem a kollektív román történelmi tapasztalások nem vonhatók ki.
