ZETApress

Romváry Ferenc, a képtárcsináló című frissen megjelent kötetét mutatták be a sajtónak délelőtt a Szent István körúti Kieselbach Galériában. Romváry Ferenc a közelmúltban írta meg életének és szakmai pályafutásának történetét. Könyve egy olyan világba enged betekintést, amely mindeddig rejtve volt mindenki előtt.

A több mint 400 oldalas, közel 300 reprodukciót tartalmazó kötet a szerző kiadásában, a Kieselbach Galéria anyagi támogatásával látott napvilágot. Romváry Ferenc a kevés magyar művészettörténész egyike, akinek a neve fogalommá vált: két évtized alatt Pécs városából valóságos múzeumi központot varázsolt. A ’60-70-es évek során a Janus Pannonius Múzeum munkatársaként remekművek százait vásárolta meg és létrehozta a legnagyobb vidéki képtárat, amelynek anyagával egyedül a Magyar Nemzeti Galéria versenyezhetett. Igazi kurátor volt akkor, amikor ez a fogalom még nem is létezett itthon: harcolt, lobbizott, kilincselt, politikusokat környékezett meg, hogy a kiszemelt műalkotásokat megszerezze imádott múzeuma számára. Ezen a területen nem volt párja a szocializmus évtizedeiben. Múzeumok sorát alapította: pályájának egyik csúcspontjaként ? Aczél György támogatását megnyerve ? elérte, hogy Csontváry életműve Pécsre kerüljön. Ő volt a XX. század egyik legsikeresebb múzeumi szakembere, a szocializmus korszakának legnagyobb gyűjtője.

? Mitől lesz igazán sikeres egy gyűjtő? Kell hozzá kvalitásérzék, szem az izgalomra, nyitottság az újra, a meglepőre, bátorság, belső erő és tudás ahhoz, hogy merjünk egyértelműen állást foglalni, merjünk a saját utunkon járni, nem hallgatni az óvatos kétkedőkre. A sikeres vadász és a jó üzletember tulajdonságai is sokat segítenek: stratégiai érzék, emberismeret és vagányság sem árt. Feri esetében ez a képlet annyiban módosult, hogy ő a szocializmus idején akart műtárgyakat szerezni a múzeumának, amikor mindig, minden azzal kezdődött, hogy nincs pénz. Mindenki mástól ezt lehetett hallani, és igaz is volt: mindenre felmentést adott. De valaki dohog, valaki nyafog, valaki pedig nem nyugszik bele. Feri az utóbbiak szűk körébe tartozott: miközben minden ellene volt, ő nem hagyta magát, lobbizott, érvelt, konfliktusokat vállalt ? és összerakott egy káprázatos gyűjteményt. Erővel és magabiztosan ment előre: mert és tudott dönteni, harapott ? ez a tulajdonság szinte ismeretlen volt a múzeumi közegben. Jelentőségét, egykori erejét jelzik a róla szóló történetek: megosztó ember, mondják erre a típusra, s nekem úgy tűnik, hogy aki ekkora elánnal küzd egy ügyért, az csak ilyen lehet ? mondta el Kieselbach Tamás a sajtóbemutatón.