Templomok ékességei
Gótikus művészet Magyarországon 1300?1500. Gótikus faszobrok és táblaképek újrarendezett állandó kiállítása. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria 2012-es újraegyesítése óta az intézmény számára kiemelten fontos cél az állandó kiállítások megújítása ? tudtuk meg a mai sajtóbemutatón.
Elsőként a XIX. századi történelmi festmények, majd egy évvel ezelőtt az 1945 utáni gyűjtemény felújított állandó kiállítási egysége nyílt meg, holnaptól pedig a gótikus faszobrokat és táblaképeket bemutató újrarendezett állandó gyűjtemény látogatható. A magyarországi gótikát bemutató tárlat alapkoncepciója és installációja harmincöt évvel ezelőtt született, a kiállítótér utolsó felújítása húsz évvel ezelőtt történt. A kiállítás újrarendezésével látványos és korszerű, a művek egykori környezetét megidéző kiállítási terekbe kerültek a XIV?XV. század magyarországi művészetének legszebb tárgyai. Az új tárlat minden korábbi bemutatónknál gazdagabban segít értelmezni a késő középkor művészetét.
A gótikus táblaképek, faszobrok és szárnyasoltárok középkori templomaink berendezésének emlékei. A kiállítás első termében fotók és liturgikus tárgyak segítségével idézzük meg Toporc középkori templomának hangulatát. Az összeállítás segít a látogatóknak abban, hogy elmélyülhessenek a középkor művészetében, a történeti bevezetők és térképek pedig hozzájárulnak a középkor kultúrájának jobb megértéséhez.
A második terem fő tengelyében gyűjteményünk egyik gyöngyszeme fogadja a látogatót: a Megváltóval várandós Szűz Máriát ábrázoló festmény a középkori bécsi táblaképfestészet legkorábbi, eredeti formájában 1409-re keltezett emléke. Esetleges nyugat-magyarországi eredetére gyűjteménytörténeti adatok alapján következtethetünk. A következő teremben az 1450 és 1470 közötti évtizedek festészetét meghatározó szárnyasoltárok kaptak helyet. Az oltár szárnyait nagyméretű, epikus sorozatokat alkotó festmények díszítették, jellegzetes elemként pedig prófétákat, bibliai királyokat ábrázoló háromszögletű oromképek koronázták meg. Az oltár középrészén sokszor az oltár titulusához kötődő, festett képek kaptak helyet. Gyűjteményünk e körbe tartozó emlékei közül a legimpozánsabb a terem közepét uraló liptószentmáriai főoltár. A negyedik teremben a XV. század utolsó harmada három jelentős központjának ? a Szepességnek, Kassának és a nyugati országrésznek ? a művészetéből kap ízelítőt a látogató.
Különleges múzeumi egységet alkotnak az utolsó teremben bemutatott, az aranybányászatból meggazdagodott Körmöcbánya közvetlen közelében fekvő kis település, Jánosrét templomának oltárai. A legjelentősebb közöttük a Szent Miklós tiszteletére szentelt főoltár, amely a szomszédos alsó-magyarországi bányaváros művészetének magas művészi színvonaláról tanúskodik. A jánosréti templom eredeti berendezésének része lehetett a két mellékoltár is, és talán ugyaninnen származnak a Kálvária-csoporthoz tartozó Fájdalmas Mária- és Evangélista Szent János-szobrok is.
A korszerűen felújított kiállítóterekben, a tárgyak egykori környezetét megidéző környezetben, a régről ismert műtárgyak szinte új életre kelnek. Több mű korábban nem szerepelt állandó kiállításunkon, például a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött liturgikus felszerelési tárgyak, kelyhek, paténák és monstranciák. A Magyar Nemzeti Bank támogatásának köszönhetően a megújult kiállításon számos műtárgy újonnan restaurálva látható.
