ZETApress

Hosszú történetem ? válogatás az életműből címmel Ardai Ildikó textilművész kiállítása nyílt meg tegnap délután 5-kor a BTM Szabad sajtó utcai Budapest Kiállítótermében. A november 24-én, vasárnapig látható tárlatot Szemadám György festőművész nyitotta meg, közreműködött: Dresch Mihály. Rosta József felvételén Ardai Ildikó: Hét kéve című 1984-ben készült 250×40 cm-es szizálja látható.

Ardai Ildikó az az egyedülálló személyiség a magyar textilművészet területén, aki a műfaj minden ágában meghatározóan és folyamatosan van jelen, több mint negyven esztendeje. Ez a jelenlét már önmagában is páratlan, és akkor még nem is említettük művészetének sokrétegűségét. Nem szokott ugyanis előfordulni, hogy egy művész a tértextil területén, a modern design térfelén és az archaikus technikán alapuló, népművészeti újjáéledés terén egyaránt a legjobbak közül való. Ardai Ildikó egész munkásságára jellemző, hogy ő az, aki a tárgyalkotó művészek között talán a legpontosabban valósítja meg azt a kapcsolatot a népművészet-magas művészet között, amit végül is a Bartók-féle ideának tartunk.

Mindez igaz volt már a ’70-es évektől, ahogy a népművészeti formanyelvet értelemszerűen ? azaz alkotóian ? interpretálta. A tradicionális kézművesség mai funkciói mások, a feladatok és célok eltűntek, s vele a népművészet, mint olyan kihalt, vagy legalábbis hagyományos formái nem élők. Ardai számára mindig rendkívül fontos volt a formálás eredeti alkotórészeihez való visszanyúlás, ami ráadásul eredetileg természeti formákhoz vezethető vissza ? írja róla Fitz Péter könyve bevezetőjében.